„Az ősi településnyomokat őrző várhegyen és környékén kialakult középkori település a 16. századtól három évszázadon át a Magyar Királyság fővárosa volt. A Szentháromság szoborcsoportot az 1713-ban itt pusztító pestis járvány kapcsán tett városi fogadalomból emelték a 18. században a Duna partján lévő egykori piactéren. A mészkőből faragott, balluszteres kerítéssel körbevett szoborcsoport közepén emelkedő oszlopon Szentháromság-jelkép található, aranyozott dicsfénnyel. Az oszlop talapzatán kisebb, a kerítéssel övezett területen belül nagyobb, szintén mészkőből faragott, barokk mellékalakok, szentek láthatóak, köztük Szent István király, aki felajánlja a Szent Koronát Szűz Máriának.”
Az 1710-1713-as pestisjárvány emlékére készült, majd a későbbiek során mellékalakokkal kiegészített és felújított pestisoszlop és szoborcsoport készítője Martin Victor hainburgi kőfaragó és Sartory József (Josef /Jozef Sartory) (1728-1789) szobrász. Lehet, hogy az oszlop és a szobrok elkészítésében rajtuk kívül más alkotó is közreműködött.
A talapzaton három relief látható:
– Az utolsó kenet feladása
– Sírba tétel
– Szent Rozália
Az utolsó kenet feladását ábrázoló dombormű szegélyén olvasható felirat szerint az emlék Keresztély Ágost (Christian August von Sachsen – Zeitz) adományából készült.
A talapzat szobrai:
– Borromei Szent Károly (kettős kereszttel)
– Szent Rókus (térdén sebbel)
– Szent András (András-kereszttel)
Az oszlop körüli mellékalakok:
– Szent István felajánlja a koronát
– Szűz Mária (Maria Immaculata)
(A két szobor együtt értelmezve: Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának.)
A talapzaton lévő szobrok és a reliefek 1760 körül készültek, a külön oszlopon elhelyezett Szent István és Szűz Mária 1780 táján.