Rigele Alajos szobrászművész Pozsonyban született 1879. február 8-án s ugyanitt hunyt el 1940. február 13-án. Síremléke a Szent András temető IV/4-es szektorában lelhető fel.
1895-1898-ban Messner Adolf díszítőszobrásznál dolgozott Pozsonyban. 1901–1906-ban elvégezte a bécsi Képzőművészeti Akadémiát. 1908–1911-ben Rómában járt tanulmányúton. 1911-től haláláig Pozsonyban élt, ahol számos portrét, síremléket készített; a különböző épületek homlokzatát díszítő szobrai a mai napig a városkép szerves részét alkotják. Szobrászatát főleg az akadémizmus és a neoklasszicizmus formavilága jellemzi. 1931-től haláláig elnöke volt a Kunstvereinnek.
Főbb köztéri művei:
1914: Pázmány Péter sírlapja (Dóm, Pozsony); 1925: Az első vh.-s áldozatok emlékműve a Murmann-magaslaton (Szőnyi Endre építésszel, Pozsony); 1935: épületplasztikák a főrévi volt városházán; 1936: Madách Imre emlékműve (Alsósztregova); 1938: Nimfa és őz (Pozsony).