A pozsonyi öreg vásárcsarnok helyén valamikor bástya állt a 15. századból, mely a város erődítménye volt. A mostani épület, mely az első pozsonyi fedett piacként szolgált, 1910. október 31-én adták át rendeltetésének. Az eklektikus stílusú épület Laubner Gyula pozsonyi építészmérnök tervei alapján készült.
A tér déli falát uraló épület a századforduló vásárcsarnokainak megszokott alaprajzi kialakítását mutatja, amely erősen hasonlít a bazilikális elrendezésű középkori templomok szerkezetére: a légies, sok és nagy ablakfelülettel áttört, klasszikus díszű főhomlokzat mögött a piac számára egyetlen nagy, háromszintes teret alakítottak ki. A csarnok tetejét acélból készült, kettős oszlopsoron nyugvó, felül ívelt rácsos tartók hordozzák. A kerekedés tereként a földszinti, egybefüggő, nagy területen kívül két oldalt 2-2 szinten erkélyek is szolgáltak. A központi csarnoktérhez két oldalt alacsonyabb, alárendelt, de szintén kereskedelmi funkciójú helyiségek kapcsolódtak, melyek egy része az utcáról külön is megközelíthető volt, míg másokhoz folyosókon lehetett eljutni.

Az épület 1960-ig piacként üzemelt, majd 1982-ig TV-stúdióként használták. Ezután különféle kulturális funkciói voltak. 1998-ban felújították, de mivel megfelelő funkciót és fenntartót nem sikerült találni számára, a lezárt, ill. csak alkalmilag használt, látványos épület állapota azóta is romlik.

1919. február 12-én, a régi vásárcsarnok előtti téren több ezres tüntető tömeg gyűlt össze. A demonstráció nem nemzetiségi alapon szerveződött, a munkástanácsok hívták össze elsősorban szociális követelésekkel. Bár a tüntetést a várost irányító olasz katonai parancsnok engedélyezte, a cseh-szlovák legionáriusok mégis több irányból belelőttek a fegyvertelen tömegbe. Ezt később azzal indokolták, hogy a tömeg hógolyóval dobálta őket. Pozsony város korabeli kinevezett képviselő-testületének közgyűlési határozatában olvashatjuk: „El nem vitatható, hogy még azon esetekben is, hol a katonaság provokációval akarja fegyveres beavatkozását megokolni, a felhozott ok minősége a visszatorlás rettenetességét nem mentegetheti.”A sortűz 7 halálos áldozatot és 23 sebesültet követelt. A vértanúk a Csalogányvölgyi temetőben nyugszanak.