„Justi Henrik 1804-ben született Erdélyben, hol atyja, Justi Károly állami mérnök volt. Középiskoláit Kolozsvárt és Nagyszebenben végezte. 1815-ben beállott hadapródnak a hadmérnöki igazgatóságba. Majd a 19. számú Hessen-Homburg ezredben szolgált, de nem lévén kilátás arra, hogy a vezérkarban századossá lehessen, elhagyta 1829-ben a katonai szolgálatot. Ezentúl a politikai közigazgatási pályának szentelte magát s Pozsonyba jött, hol városi szolgálatba lépett s egyúttal a jogi tanulmányokat is végezte. 1834-ben városi gyakornok, később városi törvényszéki aktuárius. Már ekkor dolgozott ki egy, az összes városi szolgálatra vonatkozó javaslatot, melyet el is fogadtak. Erre városi tanácsos lett. 1848-ban a pozsonyi nemzeti őrség egy szakaszát vezette Nyitrára a Hurban-lázadás elfojtására s Szenicnél annyira szétszórta a lázadó csapatokat, hogy a katonaság részéről is teljes elismerésben részesült. Visszajöve átvette az egész helybeli nemzetőrség felett a vezetést. A császári hadak bevonulásakor őt mint forradalmárt gyanúsították. Gróf Zichy Ferenc őt próbára tette s hadbiztosnak nevezte ki az orosz Grabbé-féle hadtestparancsnoksághoz. Justi alkalmazkodott, de erélye nem volt az oroszok kedvére. Bach miniszter 1849. decemberben magas politikai állással kinálta meg, de ő azt el nem fogadta. 1850-ben januárban mint forradalmár hadi törvényszék elé került, mely azonban felmentette őt. Erre visszavonult a magánéletbe s az 1865-ben Pozsonyban felállított angol légszeszmű igazgatója lett, mi majdnem élte végéig meg is maradt. 1867-ben az alkotmány helyreállításakor május 13-án szavazattöbbséggel polgármesternek választották meg. 1875-ben aug. 2-án nyugdíjazták, de nem a jól megérdemelt teljes fizetéssel, ami a várost hűen, erélyesen szolgált 71 éves aggastyánt igen elkeserítette. Meghalt 1878-ban okt. 17-én. Hült tetemei a Sz. András-sírkertben nyugosznak – elfelejtetten.
Justi Pozsony legnagyobb s legjelentékenyebb polgármestere volt a XIX. század második felében. Az ő 8 éves hivataloskodása úttörő volt Pozsony fejlődésének folyamán. Legott nagy és helyes szakismerettel újból szervezte a város egész administrátióját. Kiméletlen erélylyel és soha sem tévesztett önálló kezdeményezéssel, mert ő – az utolsó – megválasztott autonom polgármester, „autokrataként uralkodott“ a városi képviseletben barátai, Edl Tivadar és Heiller Károly városplebános (1849-1889) által vezetett töbséggel. Az ő hivataloskodása idejére esnek a városi élet legnevezetesebb mozzanatai: az oroszvári Dunagát emelése, a fogyasztási adóra való jogigény biztosítása, a városi Dunapart cölöpözése és szabályozása, amiért is azt méltán Justi-sornak (Justilände) nevezték el; továbbá az államvasut kártalanítása az alagútban elvezetett forrásokért, a kath. védurasági vagyonnak különválasztása, a ma fennálló építészeti rendszer megalkotása és életbeléptetése, az Apponyiháznak a megvétele, a mai városi nagyterem építése, a városi diszliget szépítése, a hegyi parknak a Petzl-alapítványból való létesítése, a városi hivatalnokok nyugdijszabályzatának a megalkotása, a városi Muzeum létesitése, az általános csatornázás és kövezés megkezdése. Említjük, hogy ő a város jövedelmeit 2,957.000 forintról 5,176.662 frtra emelte, fokozta a városi fekvőségek értékét is 262.661 forinttal. Emellett alatta a város adósságai csak 80 ezer forinttal gyarapodtak. Ez ellenében visszalépésekor a városi vagyonszaporodás 483.000 forintot tett. Rendkivüli administrationalis tehetség volt. Egy Lónyay Menyhérthez intézett javaslatban a város számára 5 ½ milliónyi kölcsönt kért, hogy végrehajthassa városi programját, melynek pontjai: állandó híd, kaszárnyák, vágóhíd, vízvezeték, vásárcsarnok, iskolák építése, a város szabályozása, az idegenforgalom emelése, az élelmezés olcsóbbá tétele, gyári vállalatok létrehozása, hogy ezzel tőkét hozzon a városba, másrészt pedig, hogy Pozsony szegényebb lakosságának munkát és kenyeret biztositson, áruraktározás végett entrepotok felállítása. De mind a messzelátó terveit meg nem értették, a városi közgyülés a kölcsöntervezetet leszavazta. Mikor aztán a főispáni intézmény életbe lépett, átalakultak ezzel a politikai nézetek Justi autokratikus fellépésével confliktusokba keveredett. Kénytelen volt hivataláról lemondani s 41 szavazat ellenében 53 szavazattal a kisebb nyugdíjjal (1800 forinttal 2400 frt helyett) nyugdíjazták. Koporsójára az általa ellenzett szabadkőműves páholy, a Hallgatagság, koszorút helyezett e felirattal: „Pozsony hű, erős és céltudatos fejlesztőjének” méltányolva vele a város érdekében véghez vitt halhatatlan tetteit. Olajfestményes arcképe – Spányik Kornél sikerült műve – a polgármesteri hivatalban szemlélhető.”
A város további fejlődése azonban őt igazolta – fokozatosan kiépült a vezetékes vízellátás, megnyílt a Ferenc József híd, új iskolák és vásárcsarnok épültek, az ipar pedig soha nem látott virágzásnak indult. A pozsonyiak mindinkább ráeszméltek, mekkora kincset vesztettek Justi személyében, és hogy legalább halála után megadják neki a tiszteletet, a dunai rakpart egyik részének a Justi sor nevet adták (ma Vajanský rakpart), és a Hegyi Park bejáratánál egy padot állítottak a tiszteletére (ez azóta elveszett). A Pozsonyi Városszépítő Egylet végül úgy határozott, hogy méltó emlékművet állít Justinak a Hegyi Park közepén. A mellszobrot Rigele Alajos szobrászművész, az alapzatot Mahr Károly kőfaragó mester készítette.
És elérkezett a D-nap, 1908. május 13., amikor a város zászlajával letakart emlékműnél összegyűltek Justi tisztelői. A leleplezés után Simonyi Gyula, az egylet elnöke mondott beszédet: „Justi pontosan 41 éve lett városunk polgármestere, új korszakot nyitván Pozsony történetében! Nemcsak kivételes polgármesterként, hanem a Városi Hegyi Díszkert atyjaként és városszépítő egyletünk megalapítójaként is tisztelhetjük. Kitörölhetetlen emléke és hagyatéka mellett csupán egyetlen szerény fotográfia maradt fenn róla, melynek alapján Rigele Alajos megmintázta vasból készült képmását. Aki személyesen ismerte Justit, Rigele alkotásában azonnal ráismer!”
Simonyi a Pozsonyi Városszépítő Egylet nevében átadta az emlékművet a városnak, amelyet Kumlik Tivadar alpolgármester képviselt. Ezután Kumlik emelkedett szólásra: „Mély megindultsággal veszem át az emlékművet a város nevében. A Magyarok Istene plántálja belénk Justi energiáját, hogy legyen erőnk a város érdekeinek védelmére!” Majd remegő hangon magához Justihoz szólt: „Te oldottad le a város fejlődését akadályozó béklyókat! Te voltál a jelenlegi virágzás úttörője! Hol tarthatnánk ma, ha az elképzeléseid termékeny talajra hullanak! A generációd azonban nem értett meg Téged, ezért vérző szívvel visszavonultál a közélettől! Messzire néző tekintetednek köszönhetjük ezt a helyet is, ahol most az emlékműved emelkedik, a virágillattal és andalító madárdallal teli Városi Hegyi Díszkertet! Neked adunk hálát a városszépítő egyletért, amely nemes érzülettel ajánlja fel Neked ezt a helyet!” Szavait tomboló éljenzés követte. A családjával együtt jelen lévő Rigele Alajos számos gratulációt kapott a művéhez, valamint a Pázmány-díjhoz és a vele járó római ösztöndíjhoz.