A templom Pozsony-Óvárosban áll. A rendszerváltozás után a Szent Erzsébet Nővérek visszakapták a templomot és a mellette levő kolostort és kórházat, a rendtagok jelenleg főképp rákos betegek ápolásával foglalkoznak. A templom védőszentje Árpád-házi Szent Erzsébet.
A templomot a barokk korban építették 1739-1745 között Pilgram Ferenc Antal terevei szerint. Az építkezést anyagilag Esterházy Imre prímás fedezte. A templom képei és freskói Paul Troger bécsi mester munkái. A szobrokat feltehetőleg Gode Lajos készítette. A pozsonyi illetőségű szobrász Donner tanítványai közé tartozott, és a történelmi Magyarország számos északi, északnyugati településén (Győrben, Trencsénben) dolgozott, főként templombelsők szobrait, szószékeit alkotta meg. Donner nem élt már, mikor ez a hat szobor a helyére kerülhetett.
A templom oltárképe 1739-ben készült. Rajta Szent Erzsébet látomását ábrázolták. Az oltár két oldalán két ferences szent Assisi Szent Ferenc és Páduai Szent Antal szobrai láthatók. 1743-ban Paul Troger a két mellékoltár képeit is megfestette, melyek témája a Szent Család és a halott Krisztus siratása. A boltíveken található freskók az egyház allegóriáját, Szent Erzsébet tiszteletét és az irgalmasság allegóriáját ábrázolják. A középső kupola tartó oszlopain az 1742-ben készült négy erény (bátorság, bölcsesség, igazságosság, békesség) allegorikus ábrázolása látható. Az összes többi képzőművészeti alkotás Szent Erzsébet életéhez kötődik.
A hat homlokzati, szenteket ábrázoló szobor közül öt szorosan kapcsolódik a magyar történelemhez, hiszen két tényleges uralkodót (Istvánt és Lászlót) mutat be (őket királyi attribútumaikkal), továbbá két királyi családtagot (Erzsébetet és Imrét), akik ugyan nem kerültek trónra, jelentőségük mégis nagy volt. Erzsébetet, akinek a templomot és a kolostort szentelték, kétszer is láthatjuk, Szent József pedig a gyermek Jézussal a karján látható.
A templom nem tévesztendő össze az ugyancsak Pozsonyban álló, Lechner Ödön tervezte Szent Erzsébet templommal, melyet másik nevén Kék templomnak is emlegetnek, és a magyar szecesszió egyik kiemelkedő alkotása.