A vasúti közlekedés számára épült Marchegg-viadukt – az ún. Vörös-híddal együtt – igen fontos szerepet töltött be Pozsony nyugati közlekedési kapcsolataiban. A híd része volt a magyar országgyűlés által 1836-ban elhatározott, Pestet Vácon, Érsekújváron, Pozsonyon keresztül Béccsel összekötő, tervezett vasútvonalnak, melyet a Magyar Középponti Vasúttársaság 1844-ben kezdett el építeni. A viadukt nevét onnan kapta, hogy a Morava folyón átívelve a túlsó oldalon az Alsó-ausztriai Marchegg faluval teremtett összeköttetést. Építési munkálatai 1845-1850 között zajlottak. A maga 474 méterével annak idején ez volt az egész Monarchia leghosszabb hídja.
Eredeti kialakítása szerint magát a folyót egy 43 m hosszú, két nyílású, fa gerenda híd ívelte át. Ehhez mindkét oldalon 10-10 db, egyenként 15 méteres, boltíves nyílású tégla-kő anyagú hídszakasz csatlakozott, átívelve a folyó két oldali széles árterét. 1866-ban a porosz-osztrák háború hadi eseményei során a visszavonuló osztrák seregek a híd központi fa részét elpusztították. 1868-as helyreállításakor már acél szerkezetű híddal pótolták a hiányzó részt. Az I. Világháború idején, hogy növeljék a Keleti Frontra való hadi szállítás kapacitását, a híd két sínpárosra való kiszélesítését tervezték, de ebből végül semmi nem valósult meg. A híd így 1945. április 6-áig szolgálhatta a közlekedést, amikor is a visszavonuló német csapatok központi részét fölrobbantották. A helyreállítás 14 évet váratott magára.
Mindazonáltal a Marchegg-viadukt a Pozsony-környéki vasúti hidak talán leglátványosabb eleme.