A Grassalkovich-kastély vagy Grassalkovich palota Pozsony egyik neves épülete. Az épület egy szép példája a késő barokk-rokokó stílusú építészetnek. A kastélyhoz egy impozáns franciakert is tartozik, előtte pedig Bártfay Tibor Béke szökőkútja című műalkotása látható. A palotát Mayerhoffer András a horvát származású magyar nemes tervezte és építtette, gyaraki gróf Grassalkovich Antal megbízásából 1760-ban, közvetlenül az egykori esztergomi érseki nyári palota szomszédságában. A gróf úr akkoriban a Magyar Királyi Kamara elnöke (kvázi pénzügyminiszter) volt, s mint ilyen, szüksége volt egy lakra a fővárosban. A kastély megannyi szobája, spanyolterme mind a tervező-építtető munkáját dicséri, csakúgy, mint a szobrokkal gazdagon diszített lépcsőház.
A palota elkészülte után csakhamar a pozsonyi barokk-zenei élet központja lett, olyannyira, hogy maga Joseph Haydn is néhány művét itt mutatta be először a publikumnak. Grassalkovich maga is fenntartott a kastélyban egy zenekart, s herceg Esterházy Miklós többször ‘kölcsönadta’ kedvenc karmesterét, Haydn-t, zenekarának vezetésére. A gróf úr a királynő kegyeltje lévén többször rendezett pozsonyi kastélyában bálokat és különböző ünnepségeket a királyi udvar számára. Így példának okáért Haydn vezényelte Grassalkovich zenekarát Mária Krisztina főhercegnő és Albert Kázmér szász–tescheni herceg (aki akkoriban Magyarország királyi helytartója volt Pozsonyban) esküvőjén is (bár az esküvő helyszíne vitatott).
A Grassalkovich család később eladósodott, majd végül 1841-ben kihalt, így a tulajdonosi jogok birtokosról birtokosra vándoroltak, mígnem az uralkodóház kezébe került. Az épület utolsó tulajdonosai az Osztrák–Magyar Monarchia bukása előtt Habsburg–Tescheni Frigyes főherceg és felesége Izabella Croÿ-Dülmen-i hercegnő voltak. 1905-ben azonban Frigyes főherceget Ferenc József kinevezte a cs. és kir. haderő főfelügyelőjévé, ennek következtében gyermekeikkel együtt Pozsonyból Bécsbe költöztek, Albert főherceg belvárosi palotájába, a mai Albertinába. Ezt követően az épület évekig üresen állt.
Az épületet a Monarchia bukása után érdemben először 1939 és 1945 között használták, mégpedig a szlovák köztársasági elnök, Jozef Tiso rezidenciájaként. A kommunista érában 1945-től a szlovákiai kommunista vezetők, a Megbízottak Testülete – kvázi Szlovákia irányítói Csehszlovákián belül – székháza lett. 1950-ben a palota a Klement Gottwald Úttörő és Ifjúsági Háznak adott otthont. Ez gyakorlatilag egy szabadidős központ volt a pozsonyi diákok és fiatalok részére, a szocializmus úttörői részére. Azonban a kis úttörők jelentős károkat okoztak az épületben az eltelt majd négy évtized folyamán, de az esedékes felújítási munkálatok a rendszerváltásig nem következtek be.
1989 után megkezdődött a rendszerváltozás a néhai Csehszlovákiában, s ez többek között lehetővé tette ennek az épületnek a helyreállítását is 1989 végén, 1990 elején. Három évvel később, 1993. január 1-jén azonban megalakult a független Szlovákia, s így szükség volt erre az épületre is. 1996. szeptember 30-án a kastély a mindenkori szlovák köztársasági elnök rezidenciája lett. Az egykori hatalmas park ma közpark, kiegészítve egy helyi születésű zeneszerző és zongoravirtuóz, Johann Nepomuk Hummel szobrával. Található még a kertben egy Mária Terézia szobor is, mely a nyitrai érseki palotánál található szobor másolata. A szintén a kertben található Elnöki Fasorban minden Szlovákiába látogató államfő ültetett egy-egy kis tölgyet.
A Stefánia út Grassalkovich palota sarkán az utca teljes szélességében állt az a díszkapu, melyet 1909-ben I. Ferenc József osztrák császár és magyar király pozsonyi látogatása alkalmából építettek.
A gazdag és neves Grassalkovich család több kastélyt is építtetett a Monarchián belül. Legnevezetesebbek talán a gödöllői hatalmas rezidencia és a bécsi nyári palota a II. kerületben.
Egykoron a magyar fővárosban is állt egy Grassalkovich-féle palota, de az épület ma már nem áll. Néhány metszet maradt csupán a kúriáról.