„Szeberényi Lajos a Kisfaludy-Társaság tagja, ev. theologiai tanár, szül. 1820. aug. 15. Maglódon; a gymnasiumot 1839. Selmeczbányán, (hol munkás tagja volt a magyar önképzőkörnek és ismeretséget kötött Petőfivel, kivel hosszabb ideig barátságban élt, míg egy irodalmi polemia félbe nem szakította barátságukat), a theologiát 1841. Pozsonyban végezte. Ekkor nevelőséget vállalt, azután Pápán jogot végzett. 1846. Pesten ügyvédi oklevelet szerzett és Pestre költözött, hol főleg hírlapírással foglalkozott. 1848. Kossuth hírlapjának volt munkatársa és szerkesztette a Népbarát tót kiadását. Később fogalmazó volt az országos rendőrségnél három hétig s az itt szerzett útlevelekkel későb magát és sok társát megmentette. A katasztrófa után Aradon orosz fogságba esett, de Nagyváradra kísértésekor megszökött. Szelepcsényi Gábor névvel Hódmező-Vásárhelyen lappangott mint kántortanító. 1851 végétől békés-csabai reáliskolai tanár lett, ott elfogták és Nagyváradra vitték fogságba; anyja közbenjárására félév mulva kegyelmet nyert ugyan, de rendőri felügyelet alá helyezték és Csabára internálták. Ekkor a tanügyi irodalom buzgó művelője lett s a Néptanítók Könyve cz. folyóiratot indította meg, melyet utóbb Iskolai Lap czímmel folytatott, míg 1857. lelkész lett Makón. 1860. az akkor alakult szegedi egyház választotta lelkészévé, 1864. pedig Pozsonyba ment magyar-tót papnak s a gyakorlati theologia tanárának. Itt pár év mulva a dunáninneni ev. kerület jegyzői tisztét is ráruházta és a dunáninneni egyházkerületi gyámintézet elnökségét is viselte. A Pozsony város képviselő-testületének szintén tagja volt. A Kisfaludy-Társaság tagjául választotta. Meghalt 1875. jún. 4. Pozsonyban. “