Füzy Szaniszló János, OH (Ordo Hospitalarius – Betegápoló Irgalmasrend) (Veszprém, 1830. okt. 2.-Bp., 1903. márc. 16.) gyógyszerész, tartományfőnök.
A veszprémi piarista gimnáziumban végzett. 1849-ben Budán lépett a rendbe, 1848-49-ben a szabadságharc sebesült katonáit is kezelte. Teológiátt Pozsonyban tanult, ahol 1859-ben pappá szentelték. Gyógyszerészgyakornok a pozsonyi, a budai, a szatmári „Gránátalma” patikákban, Bécsben 1861-ben gyógyszerészi oklevelet szerzett. 1862-ben a temesvári patika gondnoka. Itt 1863. VI. 28-án összehívta a rendházba a bánáti patikusokat, hogy megalakítsák a Maros-Tisza-közi gyógyszerészek „kebelezet”-ét. 1864: a pécsi „Gránátalma” patika provizora. 1874-ben a temesvári rendház perjele, 1875-től pozsonyi házfőnök. Amikor 1882-ben Magyarországon az irgalmasok önálló tartománnyá váltak, megválasztották tartfőnökké. Még egymásután 6 ízben választották meg tartfőnöknek és pozsonyi perjelnek. 1877-ben háború esetére a királynak 500 ágyat ajánlott fel a sebesültek számára. Az irgalmasrendiek külön sírboltot emeltek számára, mely a temető I./ ½-es szektorában található.
A magyar rendtartomány tényleges megvalósulása — adminisztratív okokból — 1856-ban történt meg Scitovszky hercegprímás javaslata alapján. A tartományfőnökség 1856—1903 között Pozsonyban volt, ezután Budapesten működött.
Fűzy Szaniszló tartományfőnöki hivatalának átvételekor a rendben igen nagy lazaság uralkodott. Erélyes fellépéséért sok kellemetlenségben, sőt még rágalmazásban is volt része. Célkitűzése szerint egységes irányt kívánt elérni. Ehhez tartozott: a vallásosság ápolása, a szerzeteshez illő magaviselet, a kiszabott hivatalos teendők pontos teljesítése. Fűzy hivatalba lépése előtt előfordult a rend vagyonának a hűtlen kezelése is. (Mivel elődje betegeskedett, ezt kihasználva egyesek 11 év alatt semmilyen számadást nem adtak be.) Igen sok volt a panasz az orvosokra, a sok viszszaélés felszámolására Fűzy Szaniszló intézkedéseket tett. Fűzy a rend vagyonának a gyarapítására is gondolt, s ezért foglalkozott a budai Lukács fürdő megvételének a szándékával. A kincstár el akarta adni, s Fűzy a konkurenciától kívánta volna megmenteni a szomszédos Császár fürdőt, mely az irgalmas rend tulajdona volt. A tartományfőnök végül munkásságáért és érdemeiért a Ferenc József-rend lovagkeresztjét kapta. Ám az irgalmas rendben Fűzy Szaniszló kitüntetését nem fogadták osztatlan örömmel. Egyik rendtársa a rend vagyonának hűtlen kezelésével vádolta meg. E vádak alaposnak és indokoltnak látszottak, s úgy tűnt, a kilépések, vádaskodások elszaporodtával, hogy a magyar rendtartomány felbomlásnak indult. Az esztergomi prímás ekkor egy levélben megkockáztatta azt a véleményt, hogy az irgalmas rend működése a betegápolás területén apácákkal pótolható. A történtek ellenére a század utolsó éveiben újra kitüntetésre terjesztették fel Fűzyt. Ez alkalomból információ is készült személyéről. Ebbe belekerült, hogy sokat tett a rendért, annak fegyelméért, szívén viselte annak anyagi gondjait. A szakolcai rendházat rendbe hozatta a tehetősebb egri, nagyváradi és szatmári rendházak nyújtotta segélyből. Sokszor túlzott következetességgel szigorú volt, s emiatt sok esetben neheztelést váltott ki. Utóda Thuróczy Kornél volt 1903-tól.