A Szent András-temető Pozsony egyik legfontosabb, legrégebbi és legnagyobb történeti korú sírkertje. 1784 körül keletkezett, az Újváros városrész keleti peremén. A 20. századra alaposan megnőtt területű sírkertet ekkorra “körbenőtte” a város, megállítva addigi terjeszkedését. Az 1970-es években a temetőt keletről határoló városi főút szélesítésekor sajnos egy kb. 5 m széles csíkot leválasztottak területéből. E barbár pusztításnak a temető kerítéséhez igazítva felépült legnívósabb, legértékesebb sírkápolna és kriptasor (pl. a Palugyay és Csáky családok sírjai) estek áldozatul, de ekkor mozdították el a Pozsony monográfusának számító Ortvay Tivadar családjának sírjai is. Jellemző adat, hogy míg 1966-ban még 15.000 síremléket tartottak itt nyilván, 1976-ra már csak 4500 maradt… A ma gyakorlatilag lezárt, történeti kertként műemlékké nyilvánított temető síremlékei sajnos egy “műemléki” szelekción is átestek: csak a szakértő ítész bizottság által értékesnek, megtartandónak ítélt síremlékek “maradhattak”, a többit nyilván elbontották, még hantjait is elterítették. Így jöhetett létre a temető mai, kissé bizarr képe, meg-megszakadó sírsoraival, melyek között fű zöldell. Ugyanekkor készülhetett a temetőt ma körülvevő, nyers beton kerítés, melybe pár síremléket is “beledolgoztak”… Persze, a “maradék”, a ma látható több száz, igen szép, 18-20. századi síremlék meglátogatása még így is megkapó élmény. Közülük több jegyzett művészeti alkotás, így pl. a – szintén itt nyugvó – neves pozsonyi szobrász, Rigele Alajos által alkotott síremlékek. A temető hűen tükrözi az új korban döntően német-magyar lakosságú Pozsony képét. Számos kiemelkedő egyénisége, politikusok, értelmiségiek, tisztviselők, katonatisztek, művészek, egyházi személyiségek, iparosok, vállalkozók nyugszanak itt, zömében katolikusok. Közülük is említésre érdemes néhány személy. Pl. Jetting Károly (1730-1790), “a magyar Robinson” 1844-ben felállított, neogót síremléke, aki kalandos élete során többször esett afrikai fogságba és hosszú időt töltött lakatlan szigeten is, míg végül sikerült hazatérnie Pozsonyba. Már csak egy kis tábla jelzi Könyöki József rajztanár, a Városi Múzeum megalapítója egykori sírját.