Ortvay Tivadar szerint “A Vásár-térnek felsőbb nagyobb részét legújabb időkig, 1879-ig Irgalmasok terének (Barmherzigenplatz) nevezték, mivel éjszakkeleti oldalát az Irgalmasok kolostor – és kórházépülete fogja be.”
“Az Irgalmasok Szelepcsényi György érsekprímás utánjárására I. Lipót császár alatt 1672-ben telepedtek le Pozsonyban. Kolostoruk, templomuk s tágas kertjük összesen 3719 négyzetölnyi vagyis 3 (1200 négyzetöles) holdnyi és 119 négyzetölnyi területet foglal el. 1680. febr. 15-ikétől kezdve a várostól kegyadományokat kapnak. Templomuk 1692-ben épült jobbára báró Maholány János költségén, és befejeztetett a kolostorral együtt mai alakjában 1728-ban. A kolostorban jól felszerelt gyógyszertár és gondos felügyelet alatt álló tágas kóroda van férfibetegek számára. Van belgyógyászati és sebészeti osztálya. Évi betegforgalma 6-7 száz fekvő s mintegy 3000 járóbeteg. Sok, mintegy 5-6 ezer foghúzási esete van évente. A főorvosi teendőt régibb időkben rendi, ma bejáró világi orvos végzi. A templom egyúttal helyőrségi templom is. A kolostor 1882-től 1903-ig a magyar birodalmi irgalmasrend székhelye is volt.”
Kozma Imre atya weboldalán ezt olvashatjuk: “A magyarországi kórházak hálózatának kiépítésében nagy szerep jutott az 1650-ben megtelepedő Irgalmasrendnek (Ordo Fratres Misericordiae). Ők hozzák létre az első gyógyszertárakat. Ők foglalkoznak először az elmebetegek kezelésével, és a XVIII. században és a XIX. század első felében, a kormányrendeletek csaknem kizárólag az irgalmasok kórházaira bízták a járványos betegek ellátását. Itt voltak ugyanis a legjobbak a kezelési és izolálási feltételek.
A Betegápoló Irgalmasrendet – melyet még II. József sem számol fel, a kevés kivételek egyikeként, éppen az általa is elismert „hasznossága” és közjó érdekében végzett kimagasló érdemei miatt.
A Rend első háza 1650-ben Szepesváralján létesült, majd egymás után alapította kórházait. Pozsony (1669), Eger (1726), Pest (1731), Temesvár (1737), Pápa (1757), Kismarton (1760), Nagyvárad (1760), Vác (1778), Szakolca (1796), Pécs (1796), Pozsony II. (1802), Zágráb (1804), Buda (1806), Szatmárnémeti (1834).
A pozsonyi rendház és kórház Szelepcsényi György hercegprímás hathatós anyagi támogatásával jött létre. Egyesek ezt tekintik hazánk legrégibb házának, mivel emberbaráti érzelmeiről ismert Szelepcsényi György hercegprímás alapította, és az Irgalmasrend magyarországi betelepítését is neki tulajdonítják.
A Bécset vívó török sereg visszavonulóban 1683-ban feldúlta a várost és a kórházat. Szelepcsényi hercegprímás 1685-ben 1040 forintot adományozott a Rendnek, és 1688-ban megvásárolta számukra a Csáky-féle házat, és az ennek szomszédságában lévő telkeket. Így 1699-ben templom épülhetett számukra. Később, 1723-ban Kolonics Lipót bíboros megvette báró Moholányi János házát, melynek telkén nagy kolostor és kórház épült. Ezt terjedelmes gyógyszertárral is ellátták. A Helytartó Tanács segítségével 1728-ban újjá építtették az épületeket. Egyes iratokban dícsérőleg emlékeznek meg erről, így az sem véletlen, hogy innen származik a Torkos Justus János-féle „Taxa posoniensis”, az első szakszerű árszabály gyűjtemény.
Pozsony vármegyét, a XIX. század elején a haza aranykertjének nevezték, és kórházainak száma vetekedett Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyével. Az irgalmasrendi kórház Pozsonyban ez időben a legnagyobb, ahol a lábadozók számára külön kórházrész állt rendelkezésre. A kórházi helyzet Magyarországon a XIX. században, noha számos ispotály épült, a betegség köré a kitaszítottság képét rajzolta. A haldokló betegekkel teli fekvőcsarnok víziója riasztóan hatott. Olyan nagy volt a kórházaktól való idegenkedés, hogy a falusi ember nagyobb csapásnak tartotta a kórházba jutást, mint magát a betegséget. Az Irgalmasrend működése ezt a képet változtatta meg betegápoló tevékenységének magas színvonalával, áldozatos beteggondozásával. Az irgalmas testvérek „újítása” volt például az, hogy egy ágyban csak egy beteg feküdhetett. Magyarországon 1848-ban 92 kórház működött, kb. 3000 ággyal. Száz ágynál többel csak a pesti Szent Rókus, a Budai és a Pozsonyi Irgalmasrendi és a Szegedi Városi Kórház rendelkezett. A 3000 ágyból 453 volt az Irgalmasrend tulajdonában, ami az akkori országos ágyszám 15,1 %-a.
1856-ban, 13 intézménnyel megalakult az Önálló Magyar Rendtartomány. István nádor és báró Eötvös József vallás – és közoktatásügyi miniszter az 1848. szeptember 5-én kelt rendelettel a magyarországi irgalmas kórházakat az osztrák tartománytól elválasztotta, és kimondta egy független, Magyar Irgalmasrendi Tartomány létrejöttét. Scitovszky János hercegprímás előterjesztésére 1856. március 14-én a Szentszék is jóváhagyta a szétválást. A Magyar Rendtartományt a Boldogságos Szűz oltalma alá helyezték, Pozsony székhellyel.
Simor János bíboros hercegprímás 6777/1887. évi rendeletével az Irgalmasrend tisztjévé tette a Szent Jobb vitelét a Szent István napi körmeneten. Ennek értelmében 1943-ig – néhány év kivételével – az Irgalmasok vitték a Szent Király jobbját a körmeneteken.
Az Önálló Magyar Rendtartomány székhelye 1903 – ban került Budapestre.