A városokat és városkákat a középkorban és később a nekik adományozott külön jogok különböztették meg a többi községtől. A privilégiumokban kifejezésre jutó kiváltságok és jogok írásos emlékei a levéltárakban, városi könyvtárakban és múzeumokban húzódtak meg, de mindmáig maradtak róluk emlékek különböző architektonikus alkotásokban is — városházakon, városi piaccsarnokokban, mészárszékekben, kőkerítéseken, fegyvertárakban, s egyéb építményeken. Közéjük tartoznak az épen maradt pellengérek és a Roland-szobrok, mint a városi jogok jelképei.
A VÁROSI JOGOK ŐRE
A Roland-szobrok rendszerint karddal, vagy dárdával és pajzzsal felfegyverzett, vértezett középkori lovagot ábrázolnak. Eredetük Hruotlandra, Nagy Károly hadseregének vitéz harcosára vezethető vissza, akiről Einhard, a császár életrajzának szerzője is említést tesz, s akiről később dicsőítő dalokat zengtek, a Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Hollandiában és másutt híressé vált Roland-énekekben. Jelképe lett a hősiességnek, a bátorságnak, az ellenséget legyőző erőnek, s ebben a minőségben a városi jogoknak őre lett; szimbóluma a polgár biztonságnak és a jogrendnek.
A pozsonyi Roland-kút a Fő téren több évszázad történelmét megélte, sokat mesélhetne. E tér volt a politikai és társadalmi élet színhelye. Miksa koronázásakor 1563-ban tűz ütött ki a városban, s nem volt mivel oltani a tüzet. A kút 9 évvel később került a térre Miksa ajándékaként. A kút figurája Rolandot, a középkori városok védő lovagját ábrázolja, de Miksa-kútnak is nevezik. A lovagszobor jobb kezével pajzsra, baljával kardjára támaszkodik, arcával pedig a városház felé néz. Az 1563-as tűzvész csaknem az egész várost elhamvasztotta. Ezt tudatja a szoborra vésett latin felirat is:
Az egyik felén:
“Sacratiss. Max. Aemilianum II. Rom. Imperatorem. Bohemiae. Regem. Archiducem Austirae diademate Regni Hungariae Anno Chr. MDLXIII. Die VIII. Men. Sept. Posonii Inauguratum. Viator! Ubi Te Hoc Fonte Recreaveris Memento! Regi ac Regno Hungariae Prosperitatem, Fonti Perennitatem Precari. Tandem Salvus abito.”
A másik felén:
Quid Leo Boiorum Prisco diademate splendens?
Quid Romanae, Aquilae, Japidum migrastis ad Istrum?
Quis Pisone suo claram Vos duxit ad urbem
Pannoniae? novus est Rex Maximilianus
Huncce sequuntur tria, cui dat sceptra, nec integer annus
Et maiora dabit, cui trinum numen et unum.
A harmadik oldalon:
Maesa suo laetos agitat cum rege trumphos.
Caesaris exsultat Moenus amore novi;
Et Savus, Dravus com Danubioque Tibiscus,
Digna suo pariter carmina Rege canunt.
Imperat his fluviis, placide Maximilianus
O utinam Euphratis, Gangis et addat aquas!
F. Anno Domini MDLXXII.

„E kút Luttringer András németóvári kőfaragó műve. Remek voltáról eléggé tanúskodik az, hogy Schmidt Frigyes a híres bécsi műépítész 1863-ban az autografiák közé felvette. A kúton álló, eredetileg szinesen befestett páncélos, és sisakos szoboralak középkori Roland-szobor, jelentve a városi municipium önálló helyhatósági joggyakorlását. E kutat 1880-ban renoválták, de azóta színes festéke ismét egészen lekopott.” (Ortvay T.)
Ennek a szobornak „különleges képességei vannak”, ugyanis képes megfordulni a tengelye körül, legalábbis a helyiek így hiszik. S mindezt december 31-én teszi, amikor találkozik az óév az újévvel. De ezt a csodás jelenséget, csak szüzek láthatják, közülük is csak azok, akik józanok, de hát szilveszterkor nem nagyon vannak a téren ilyenek, úgyhogy egyelőre nincsen tanú az eseményre.