A 19. század második felében megindult fejlődés nyomán, majd a 20. század eleji változások következtében Pozsony városa nagyra nőtt. Az ipari és kereskedelmi fejlődésének egyik fontos ütőere a vasúthálózatba való bekapcsolódása volt, melyre az 1840-es években került sor.
A magyar országgyűlés 1836-ban határozta el a Pestet Vácon, Érsekújváron, Pozsonyon keresztül Béccsel összekötő vasútvonal megépítését. A vonalat a Magyar Középponti Vasúttársaság 1844-ben kezdte építeni. A vonal ezen a Pozsony-Párkánynána közti szakaszán 1851-ben indulhatott meg a forgalom. A tervek szerint számos hídra és felüljáróra volt szükség a különféle vízfolyások, völgyek és utak áthidalására. E hidak jelentős része máig megmaradt, igaz, némelyiket az elmúlt másfél évszázad alatt megerősítették, vagy kiszélesítették. E hidak jellegzetessége, hogy nyílásaikat több soros tégla boltívekkel oldották meg, míg falazatuk világos színű terméskőből – tört kőből, vagy olykor kváderből – készült.
E hidak egyike a Pozsony Újváros nevű, északi külvárosában álló vasúti felüljáró, amely az Érsekújvár felől érkező vasútvonalat vezeti át a mai Sliačska utca fölött. Az építése óta jócskán megnövekedett forgalmi igényeknek megfelelően a 2. világháborút követő évtizedekben a vasúti hidat nyugat felé alaposan kiszélesítették, illetve vasalt beton részekkel erősítették meg, így ma csak kelet felől mutatja eredeti arculatát.