A pozsonyi belváros egyik legjelentősebb, barokk épülete, az egykori Prímási palota bejárati csarnokából egy belső négyszögletű udvarra lehet kijutni, amelynek közepét a Szent György szökőkút foglalja el. Központi alakja a híres lovagot ábrázoló barokk szoborcsoport. Szent György harca a sárkánnyal a katolikus egyház reformáció elleni harcát jelképezi.
Az alkotás eredetileg az esztergomi érsekek pozsonyi díszkertjének ékessége volt. Az európai hírű kertet – a török által elfoglalt Esztergomból kiszorult, így leginkább Pozsonyban és Nagyszombatban tartózkodó – érsekek alapították és gyarapították, különösen Forgách Ferenc esztergomi érsek a 17. század első éveiben. Az egykori kert – amely mára teljesen beépült, olyannyira, hogy néhai helye is csak nagyjából határozható meg – valahol a pozsonyi Szent György hegy oldalában terült el, mintegy 30 hektáron. A tervszerűen összeválogatott gyümölcsfákból, virágokból és zöldségekből álló, látványos sétányok által tagolt kertet épületek és szobrok is díszítették. A kertnek igazi világhírt a tudós jezsuita Lippai János (1606-1666) szerzett, aki – egyik első, magyar nyelvű kertészeti szakmunkaként – három kötetben megírta a „Posoni kert” virágos-, veteményes- és gyümölcsös kertjének leírását és egész éves gondozásának kertészeti teendőit.
A kertet díszítő alkotások egyike volt a Szent György lovagot hagyományos ikonográfia szerint megjelenítő szobor. Az életnagyságnál némileg kisebb férfialak lendületes kompozíció szerint, ágaskodó lován ülve, lándzsájával átdöfi a lova lába körül tekergőző sárkányt.
Az alkotás a pozsonyi érseki kert megszűnése után került át a prímási palota udvarába.