Martinengo Nándor régi olasz, nemesi család sarja.
A liechtensteini fejedelem szolgálatába áll, mint katona, de egészségügyi okok miatt távozik. 1837-ben végzett vívómesterként Pesten, ahol elnyerte a „vívás mestere” kitüntető címet. 1838-ban a Wiener Neustadt-i Katonai Akadémián is megvédi mesteri címét, Chappon Lajos és más vívó szaktekintélyek előtt.
1844-ben elhagyja Bécset és Pozsonyba költözik. Itt a Zöldfa vendéglő egyik termében nyit vívóiskolát. Többek között Széchenyi Istvánt, Wesselényi Miklóst, Battyhányi Lajost is oktatta a vívás tudományára. 1847-ben tanítványa volt József főherceg is.
Pozsonyban megalakítja az Pozsonyi Első Magyar Vívó Egyletet. A Pozsonyi országgyűlések idején a reformkor nagy szellemei, gyakran találkoztak vívótermében.
Megszervezi és megalakítja az első pozsonyi önkéntes tűzoltó egyletet és létrehozza a pozsonyi szegény gyerekek iskoláját ahova nemzetiségre és felekezetre való tekintet nélkül, ingyen tanulhatnak a gyerekek.
Sokrétű tevékenységét Ferenc József császár több kitüntetéssel is elismeri.
1891-ben, ötven éves vívómesteri jubileumát ünnepli, amelyen seregnyi tanítványa is tiszteletét teszi.
Martinengo Nándor kovácsoltvas kerítéssel bekerített sírja a temető III/4-es szektora északi oldalán található.