A középkori pozsonyi Óváros fő teréből nyíló Ferenciek terén, közvetlenül az evangélikusnak épült, majd jezsuita kézbe jutott templom főbejárata előtt egy barokk stílusú, kőből faragott Mária-oszlop áll.
A négyzetes hasáb alakú talapzat egyszerű párkánnyal keretezett felületein felirat illetve nívós, kőbe faragott domborművű jelenetek láthatóak/olvashatóak. Különösen szép kialakítású az a dombormű, melyen két szárnyas angyal alak egy díszes ún. úrmutatót (szentségtartót) emel magasba. A talapzatról karcsú, magas, hengeres kőoszlop emelkedik, melynek kompozit oszlopfős tetején áll Szűz Mária életnagyságnál kisebb kőszobra. A fején koronát viselő, hosszú köpenyben ábrázolt Mária jobbjával a gyermek Jézust tartja.
Az oszlopot I. Lipót császár és magyar király állíttatta hálából, Mária tiszteletére, 1675-ben annak örömére, hogy sikerült felszámolnia a magyar nemesség ellene irányuló szervezkedését, az ún. Wesselényi-féle összeesküvést. A „lebukott” (valójában leginkább önmagukat feladó) szervezkedők elleni megtorlásnak egyébként volt pozsonyi vonatkozása is, hiszen 1671-ben – Lőcse mellett – itt is működött a bűnösök ügyét tárgyaló bíróság. E városban végezték ki – Zrínyivel és Frangepánnal egy napon – a fő- és jószágvesztésre ítélt Bónis Ferencet.
1675-ös dátumával ez Pozsony legidősebb Mária-oszlopa. Az oszlophoz fűződik még egy történelmi nevezetesség is. I. Lipót lánya, a frissen megkoronázott Mária Terézia 1741. június 25-én a koronázási ünnepség díszmenetével erre elhaladva térdhajlítással adott hálát itt Patrónájának.
Ortvay Tivadar, Pozsony város utcái és terei című munkájában ezt olvassuk az oszlopról: „A templom előtt álló, fákkal és 4 gázlámpával s egyszerű vasrácsozattal körülvett márványoszlopot a rajta levő Sz. Szűzzel a szeplőtelen fogantatás tiszteletére még I. Lipót császár állítatta fel. Alapkövét 1675. ápr. 25-ikén helyezték el s az év december 7-én, a szeplőtelen fogantatás előnapján szentelték be. A nevezett hitcikknek ujabb kihirdetése alkalmából az oszlopot diszesen restaurálták.”