Az emléktábla a prépostlak falán látható. A betűk aranyozása teljes egészében eltűnt, ezért nagyon nehezen olvasható a szöveg. Örömünkre szolgálhat viszont, hogy egyáltalán a helyén van a tábla.
Rónay János Jácint (Leitzinger 1848-ig) (Székesfehérvár, 1814. május 13. – Pozsony, 1889. április 17.) pozsonyi nagyprépost, választott szkodári püspök, valóságos belső titkos tanácsos, bencés tanár, természettudós, író, az MTA tagja. Lélektannal, azon belül a karakterológiával foglalkozott. A darwinizmus magyarországi megismertetője és első terjesztője. Kossuth gyermekeinek, valamint Rudolf trónörökösnek és Mária Valéria főhercegnőnek nevelője.
1875. február 5-én az udvartól (Erzsébet királyné kívánságára) hivatalos kinevezést kapott, melyben Mária Valéria főhercegnő nevelése és oktatása vezetésével bízatott meg, szintén teljes egészében magyar nyelven. 1883-ig volt Mária Valéria nevelője, ezalatt megírta emlékiratait, melynek első öt – 1873-ig terjedő – kötetét öt tíz példányban ki is nyomtattatta, azokból egy példányt a királynak, egyet a királynénak, egyet a trónörökösnek, egyet Mária Valériának, egyet József Főhercegnek, egyet pedig Simor János prímásnak adott (a többit halála után rendelte kiosztani: MTA, Nemzeti Múzeum, Pannonhalmi főapátság). A többi négy kötet kéziratban maradt, a királyi családnál eltöltött idő bizalmas jellege miatt. Mária Valéria bérmálója is ő volt a schönbrunni kastély kápolnájában, 1882. január 14-én. Rónay látta el 1876. január 26-án a haldokló Deák Ferencet az utolsó kenettel, és le is írta a jelenetet. Szintén Ő kísérte Mária Valériát a Haza bölcsének ravatalához. Mária Valéria nevelése alól 1883. május 29-én mentették fel. Munkájáért újabb elismerésben részesült, a vaskoronarend nagykeresztjét kapta.