A Pozsony tőszomszédságában fekvő Főréven gróf Csáky Jenő minden bizonnyal a család régi úrilakját is felhasználva építtette új kastélyát. A terveket – majd’ három éves munkával – egy pozsonyi építész, építési vállalkozó, Kittler Ferdinánd készítette, a kivitelezést a Kittler és Gratzl-cég végezte 1899-1902-ben. A kastély minden belső részletét, beleértve a stukkó-, a fa- és a kovácsoltvas elemeket a Kittler és Gratzl cég tervezte. A lépcsőkorlátokat és az ablakrácsokat Horárik János műlakatos, a stukkódíszeket Messmer Adolf díszítőszobrász készítette.
A pozsonyi építész szemmel láthatóan élni akart a ritka lehetőséggel és különösen díszes, nagyszabású kastély létrehozására törekedett. Az L alakú, egyemeletes épület azonban megmozgatott tömegeivel, meredek szögű, váltakozó formájú oromzataival és tetőidomaival, számos tornyával – a külső sarkán emelkedő torony 40 m magas – inkább zaklatott, mint monumentális hatást kelt. Architektúrája a késő historizmus és a szecesszió határán egyensúlyoz. Hátsó oldalához emeletes télikert tapad.
A faburkolattal és stukkóval bőven ellátott, meglehetősen kusza elrendezésű belső terekről valamint a kastély modern műszaki felszereléséről egy korabeli, német nyelvű pozsonyi lap tudósított.
A kastély mellett nagy istálló- és kocsiszín is épült, melynek az emeletén laktak a lovászok és a kocsisok. Távolabb, a műkertészet közelében két üvegház állt. Az egész épületegyüttest nagy park fogta körbe.
1916-ban a kastélyhoz tartozó francia kert egyes részeit eladták. Eredeti parkosításának mára nyoma sem maradt.
1933-ban a kert kisebb részét az Assisi Szent Ferenc rend apácái megvásárolták, a kastélyban kolostort rendeztek be, valamint a lovardából kórházat hoztak létre.
A kastélyt államosították 1954-ben, majd az 1956-os évben idősek otthonává építették át. 1989-ben az állam visszaadta az egyháznak, majd nemzeti kulturális emléknek nyilvánították. Az épületet legutóbb 2003 és 2006 között újították fel.