A Grössling utcai gimnázium, a plébánia, és nem utolsósorban a Szent Erzsébetnek szentelt Kék templom a szecesszióból indult magyar nemzeti stílus megalkotására tett kísérlet legszebb példái közé sorolhatóak.
Az eredeti tervek szerint csak egy kisebb kápolnát építettek volna a gimnázium szomszédságába, azonban Szapáry Mária Gabriella törekvésének eredményeképp egy nagyobb templomot emeltek. Az épületek kivitelezésére Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter Lechner Ödönt kérte fel. A Grössling Gimnázium épülete 1906–1908 között készült el. Az Árpád-házi Szent Erzsébet-templom alapkőletételére 1909. augusztus 23-án került sor Szent Erzsébet halálának 900. évfordulója alkalmából. Felszentelése 1913. október 11-én volt, nem sokkal az építész halála előtt.
A templom 30,94 méter hosszú, 10,90 méter széles, egyhajós épület. Tornya hengeres, 36,80 méter magas. Fő- és oldalbejárata egy-egy rozettával díszített karéjos kapuív. Az egész külső megjelenésen a népies építészet elemei uralkodnak. A homlokzati felületek gazdagon díszítettek finom felületi plasztikákkal, illetve rátétekkel, a Zsolnay gyár mozaikjaival. A tetőbordákon kék majolika (szintén a Zsolnay gyárból) népies kakasmotívummal jelenik meg. Az ereszcsatorna bordázott, tartóvasai virágként, bimbóként és levélként hajolnak ki. A főkapu felett látjuk Szent Erzsébetről készült mozaikképet. A templomot a Pittel és Brausewetter cég építette, mely során új anyagokat-vasbetont és műkövet használtak.
Lechner Ödön nagy örömmel vette, hogy 1909-ben a pozsonyiak megbízzák egy templom tervezésével, ugyanis már több éve nem kapott állami megbízást. Még 1902-ben Wlassics Gyula kultuszminiszter a Parlamentben (főként Lechner épületeire célozva) mondja nagy helyeslés közepette, hogy „Felhívtam az építészeti osztály vezetőjét, és azt mondtam neki, hogy a szecessziós stílust nem szeretem” – mivelhogy ő azt nem tartotta magyarosnak. 1903-ban pedig az új kultuszminiszternél Berzeviczy Albertnél vall kudarcot a kezdeményezés, hogy legalább egy mesteriskola vezetésével bíznák meg az építész társadalom által elismert mestert, akiben ma is a magyar építészeti formanyelv kezdeményezőjét tiszteljük.
Nos, lehet hogy Lechner időnként depresszióba esik, anyagilag mélypontra sülyed (kávéházi tartozását később Vágó József fizette ki) de ekkor művészi tehetsége, akaratereje művészi makacssága feltámadt, a Kék Templommal igazi ékszerszekrényt alkotott, ahogy azt Komor Marcell nevezte írásában. Ma a templom Pozsony büszkesége, sőt Szlovákia szimbóluma a brüsszeli Mini-Európa parkba.
Az Árpádházi Szent Erzsébetnek szentelt templom mérsékeltebb anyagi alapjait sem volt könnyű összegyűjteni, Lechner az eddigi nagy épületeitől eltérően kevesebb kerámiát használ, a téglaszalagok helyett pedig inkább falszalagot és magyaros formájú falfelületeket tervez. Ezzel a homlokzati falak sokkal mozgalmasabbá váltak még az addigi Lechner épületekhez képest is. A Zsolnay gyár kékes mázas cserepei a tetőn, az ezzel rímelő kékes színű mozaikcsíkok és betétek a falakon adták a templom Kék jelzőjét.
Itt kell elmondanunk, hogy a pozsonyiak már három éve foglalkoztatták Lechnert. Az 1906 és 1908 közt épült a Pozsonyi Királyi Katholikus Főgimnázium terveit szintén ő készítette, a templom ehhez az iskolához kapcsolódott. A szülők kérésére az iskolaudvar megmaradt a diákok testmozgása céljára, a városi elöljáróság ezzel egyetértve a szomszédos telket ajánlotta fel azzal a kikötéssel, hogy a templom a környék lakosságát is szolgálja majd.
Lechner a kijelölt telken változtatott, saroktelket követelve, úgy módosítva a templom elhelyezését, hogy ezáltal két bejáratot kapjon, egyet a diákoknak az északi oldalon szemben a Főgimnáziummal, másik a keleti oldalon a lakosság részére. Ezzel Lechner a hagyományos templom tájolást (főbejárat nyugaton, másodkapu pedig délen) teljesen megfordította a jobb bejárás, a funkció kedvéért.
A templom eredeti színe szürke lehetett a vizsgálódások szerint, a kék jelzőt a Zsolnay gyárban készített, e templom számára égetett kék tetőcserepek színe után illetve a falakon a kék mozaik díszek, mozaiksorok színe után kapta.
„A széles falfelületeket kívül sárga, lapos reliefekkel szakította meg a műépítő, ezekkel tagozta többféle alakban: kereszt, kör, ablaktámláról lecsüngő magyaros ornamentikával, köztük kék-fehér mozaikcímerekkel, rózsákkal, füzérekkel és a Szentháromság jelképével, a háromszögbe foglalt szemmel.” (Szyllaba Emil: A pozsonyi királyi katolikus főgimnáziumnak Árpádházi Dicsőséges Szent Erzsébetről nevezett Erzsébet királyné emléktemploma). Az eredeti sárga falreliefek és a kék tető ill. mozaikok szépen emelték ki egymás színét, viszont azt el kell ismerni, hogy a falak kékre való utólagos átfestése ha nem is az eredeti terv szerinti, de telitalálat.
Baranszki E. László, a gimnázium 1909/10. Értesítőjében írja: „Külön kell szólnom a főkapuról, mely monumentalitásával és mégis bájos egyszerűségével mindenkit meglep. A kapukeret erőteljes tömegként emelkedik ki a fal síkjából. A kapunyílás egyszerű, tág: félellipszissel zárt csaknem négyzet. A talppárkány erőteljes kidagadással erősen legömbölyített élű oszlopokká válik itt… Az egész kapu mintegy rá van tapasztva a falra. Talán a magyar Alföld vályogépítkezéséből a monumentális építés felé való fejlődés útjának egy jelzőköve ez a kapukeret.”
A kapu felett levő mozaikkép Árpádházi Szent Erzsébetet ábrázolja a „rózsák csodája” jelenetben. Erzsébet élelmet vitt a szegényeknek, de amikor a szigorú földesúr ezért megrója, a lány hirtelen letagadja, mondván csak rózsa van a kötényében. És ekkor Isten valósággá váltja az ártatlan hazugságot, a kötényben a kenyérből rózsák lesznek. A jelenet a krónika írója szerint télen játszódik le, talán karácsonykor, erre utalhat a két fenyőfácska is, sőt még az eszményi háttér aranyló díszei is.
Egyébként a mozaik stílusát illetőleg, Bizánc újrafelfedezése, a neobizánci stílus kialakulása, azon belül a mozaik művelése, már a XIX. század közepén elkezdődik (pl. az angol preraffaeliták), de a szecesszióban is ismerős (Körösfői Kriesch Aladár is több mozaikot készít a bizánci stílushoz közelítve).
A 2,6 méter átmérőjű kép Vaszary Kolos esztergomi prímás ajándéka volt a templom számára, tervezője Vaszary János, akinek igen szép szecessziós festményei is közismertek (köztük a népszerű Aranykor, 1897-98). A mozaikot Róth Miksa számlázza, és sajátjának vallja a visszaemlékezéseiben. (Róth Miksa vallomásai. Egy üvegfestőművész az üvegfestészetről, Budapest, 1942)
Stílusosan Szent Erzsébetnek a legendabeli rózsáit látjuk a falakon, sok fantáziával különféle anyagokból kialakítva: kék üvegmozaik, festék, alumínium lemez, gipsz. Az kaput és kisebb mértékben az ablakokat is stilizált rózsák keretezik. A templom Lechner szép elképzelésében egyben egy szimbolikus rózsalugas, amin átragyognak a csillagok.
Ahogy Róth Manó (Róth Miksa műhelye) kimutatásából kiderül, ő készíttette és helyezte el a Lechner által megrendelt mozaikdíszeket, összesen 60 kisebb-nagyobb ábrát, szimbólumokat és mozaikszalagokat, melyek teljes hossza 730 méter (!).
A templom belső minden részletét Lechner Ödön tervezi, sokszor át is tervezi. Nála is egyenrangú volt az iparművészet az építészettel, a stílusbeli összhangot, a részletek művészi tökéletességét ugyanúgy feladatának tartotta, mint a legnagyobb art nouveau művészek, Horta vagy Gaudi.
Az üvegablakokat a második világháborús rombolás nyomán felújítva látjuk viszont. A felújítás során igyekeztek az eredeti állapotot visszaállítani, kivéve a címereket, melyeket szándékosan hagytak el. Az írásos feljegyzések szerint az ablakok színét, az üvegelemek minőségét úgy válogatták, hogy a rákerülő napsugarak minden szögből más-más hatást keltsenek.
Belső terébe lépve két oldalról X. Piusz pápa és I. Ferenc József császár emlékét két magyar nyelvű emléktábla örökíti meg. A bejárati ajtó kevésbé díszes, hasonlóan Lechner egyéb munkáihoz. A sekrestyeajtó díszítése pedig egyaránt tartalmazza a népies motívumokat és a lágy vonalvezetést. Jellegzetes halvány zöldes-kék ajtószárnyakkal, finom ívben lehajló formák, indás ornamentika, kovácsolt vasként ható alumínium kilincs jellemzik. Az örökmécsest is Lechner tervezte. Ez a szentély diadalívéről csüng le, láncait liliomos korona díszíti, a lámpa ezüstből és vörös üvegből készült. A vörös részeket az Árpád-ház címerével, oroszlánokkal és szívekkel, kettős kereszttel és négy folyó jelképével díszítette. A mennyezet kék boltozata mintázott rózsákkal van teletűzdelve, bejárat feletti részén pedig 12 fehér csillag van (villanykörte-fény). Padsorainak támlái alulról felfelé keskenyednek, rajta népies mézeskalács-, tulipán- és madárfejformákat látunk. A főoltár oltárképét Tury Gyula festette, ezen Szent Erzsébetet ábrázolja, amint Wartburg vára alatt a szegényeknek ajándékot osztogat. A kép aranyozott keretét Lechner tervezte. A fából készült, rózsákkal díszített magas gyertyatartók jóval később készültek, Dorosinyi József munkái. Lechner hat festményt helyezett el a templomban. A templomhajó ívében Isten Bárányát, a hajóba több Árpád-házi szent képét, melyeket Beszédes és Zsille festők készítettek. A Lisieux-i Szent Teréz mellékoltáron egy fából készült polikróm Ülő Madonna dombormű van, melyen a Madonnát rózsákkal ábrázolják (a rózsa motívuma a Szent Erzsébet legenda miatt a templomban uralkodó). A mellékoltár Rigele Alajos munkája. Eredetileg ezen oltár helyén állt Erzsébet királynénak a szintén Rigele által készített domborműve, amelyet azonban az első világháború után áthelyeztek a plébániára. Rigele munkái még a templomban a Jézus Szíve szobor, illetve Páduai Szent Antal szobra. A kórus feljáratánál van az ifjan elhunyt Szapáry Péter domborműve, amelyet Michael Drobil szobrász készített.
A Szent Erzsébet templom épitése – akárcsak a másik, előző lechneri templom a kőbányai Szent László – túlhaladta a kitűzött határidőt. Itt is, ott is, hogy a tervező vagy a kivitelező késlekedett-e máig nem világos. Pozsonyban még a vakolat is lefagyott egyik télen, nyáron pedig a munkások sztrájkoltak. Kőbányán a templombelső tervezését már elvették Lechnertől, de a pozsonyiak is erősen türelmetlenkedtek. Tény, hogy Lechner Ödön a tervezést nem siette el, de a gimnázium is érvényesítette szempontjait, több tervváltozat készült a végleges előtt, valamint a templombelsőnél is voltak bőven változtatások menet közben. De végül Lechner részletekbe menő tervezése, figyelme, a következetes minőségi munkája sikerre vezetett, mindmáig nemcsak egyik legszebb templom, de sikeres is amit e templomban kötött házasságok nagyon nagy száma mutatja.
A tervrajzokban találunk egy első változatot, ahol ovális alaprajzon a templomot kupola fedi – mitöbb vasbetonból tervezve, amit később a megrendelők kérésére és talán anyagi okokból is hagyományosabb tetőre kellett cserélnie. Tény, hogy sok tervváltozat készült – az egyik a Japán Kávéháznak az asztalán készült – és Lechner makacsul kereste a legjobb megoldásokat. Amikor a Minisztérium is sürgetésre fogta, Lechner legendás válasza ez volt: „A művészetet nem lehet sürgetni”. A minisztérium reakciójáról nincs tudomásunk, de a műteremben mindenki elképedt a mester merészségén.
A templomot Árpád-házi Szent Erzsébetnek szentelték, de Erzsébet királyné szimbolikus mauzóleumaként építették („Sisit” 1899-ben ölték meg Genfben). A benne található Erzsébet királyné fehérmárvány domborművet (1921-ben a csehek eltávolíttatták és a szomszédos plébánián helyezték el. A templom 1934-ig gimnáziumi templom volt. 1934. július 1-jén önálló plébániává alakították.