Az Óvárostól északra az új korban kialakult külvárosa helyén korábban ritkán, vagy épp egyáltalán be nem épített terület húzódott ahol a polgárok szőlői, kertjei húzódtak. E területen épült ki a 19. század második felében Pozsony talán leglátványosabb sugárútja, a forgalmas Stefánia, északi végén a főpályaudvarral.
E sugárút nyugati térfalában, zárt sorú beépítésben, utcafronton áll a ma építtetőjéről, Pisztory Félix gyógyszerészről elnevezett palota. A szabálytalan, széttartó szárú „U” alaprajzú, egy emeletes, eklektikus stílusú ház a 19. század utolsó harmadában épült fel. A szimmetrikusan szerkesztett homlokzat közepén nyílik a két oldalt egy-egy oszloppal hangsúlyozott főbejárat, amely fölé az első emeleten kis, kőrácsos mellvédű erkély ugrik ki. A homlokzat két szélső tengelyében, az emeleten egy-egy zárterkély látható, melyeket a tetősík fölé emelkedő, barokkos hagymakupolás sisakkal is hangsúlyoztak. Az épület homlokzata földszintjén rusztikázott, míg első emeleti részén gazdag plasztikus díszítés készült. Udvari homlokzatából további három, hengeres bővítmény ugrik előre, melyeket szintén toronysisakok koronáznak.
Kezdetben a házban a tulajdonos Pisztory-féle patika működött, az emeleten pedig lakóhelyiségek voltak. Az épületet 1945-öt követően a csehszlovák hatóságok államosították és a szovjet diktatúra megalapítóját és jelképét, Vlagyimir Iljics Lenint dicsőítő múzeumot hoztak létre benne. Ekkor több, a csehszlovák és a szovjet nép barátságát megörökítő tábla is felkerült homlokzatára. A rendszerváltást követően a határon túli szlovákok múzeuma működött benne. 2007 óta Pozsony önkormányzata kulturális rendezvények helyszíneként működteti.