Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye
2024. március 28.

Báró Jeszenák János sírja

Báró Jeszenák János sírja

Királyfiai báró Jeszenák János (Pozsony, 1800. január 22. – Pest, 1849. október 10.) politikus, kormánybiztos, főispán, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vértanúja, evangélikus egyházkerületi felügyelő, Esterházy János dédapja.
Jeszenák (IV.) János báró 1800. január 22-én született Pozsonyban. Családja a Pozsony vármegyei Somorja mellett fekvő Királyfia helységből írta előnevét, ahol még az 1800-as években is voltak birtokai. Apja (III.) János, az evangélikus egyház felügyelője volt, 1808-ban könyveit és “földabrosz” gyűjteményét a nemzeti múzeumnak adományozta. Egy Lujza nevű húga volt. (született 1803), aki gróf Teleki Sámuelhez ment férjhez.
Jeszenák János felesége gróf Forgách Alojzia volt (született 1810-ben). Öt gyermekük született: János császári- és királyi huszárfőhadnagy lett, Sándor 21 évesen, Béla pedig alig néhány évesen meghalt, így a család fiú ágon kihalt. Leányai Lujza (Draskóczi Gyuláné) és Gizella voltak. Gizella Esterházy István gróffal (1822–1899) kötött házasságot, aki a szabadságharc alatt honvédkapitányként szolgált, majd országgyűlési képviselő és végül Pozsony megye főispánja (1875–1889) lett. E családi ág révén Jeszenák János dédunokája a magyar mártír politikus Esterházy János.
Iskoláit Pozsonyban végezte, majd két éves külföldi utazásra indult: Olaszországba, Franciaországba és Angliába is ellátogatott. Londoni tartózkodása során, 1821. július 19-én részt vett IV. György király koronázásán herceg Esterházy Pál Antal nagykövet, későbbi magyar külügyminiszter kíséretében.
Mivel nem vonzódott a hivatali munkához, 1822-ben Nyitrán átvette apja szeniczei birtokát, ott gazdálkodott, ahol jobbágyaival családias környezetben élt. Részt vett a Nyitra megyei gyűléseken, itt az ellenzékhez csatlakozott. Felfogása alapvetően Széchenyi István gondolataihoz állt közel, sőt levelezésben is állt a gróffal.
A nyitrai evangélikus esperesség főfelügyelője, majd 1841-től gróf Zay Károly helyében az evangélikus és iskolák Dunán inneni Egyházkerület felügyelője volt. Ezt a tisztségét egészen haláláig töltötte be. A reformkor jelentős országgyűlésein a főrendi tábla ellenzéki tagjaként vett részt, itt többek között támogatta Széchenyi gondolatát a Buda és Pest között építendő hídról, vagy a rendek javaslatát a Nemzeti Múzeum új épületéről, majd felkarolta a Védegylet ügyét is. 1839/1840-ben került közelebbi ismeretségbe Batthyány Lajos gróffal, valószínűleg ettől kezdve romlik meg kapcsolata Széchenyivel.
1848-ban, mint megbízható reformellenzékit Szemere Bertalan belügyminiszter javaslatára Nyitra vármegye főispánjává, majd teljhatalmú kormánybiztosává és a felvidéki felkelők ellen küzdő csapatok kormánybiztosává nevezték ki. Kormánybiztosként az ő érdemének tekinthető, hogy sikerült kivédeni az 1848. szeptemberi szlovák felkelést: szeptember 26-án Szenicénél, majd szeptember 28-án Ótura és Miava között a mozgósított nemzetőrök és a 34. (Porosz herceg) gyalogezred két százada súlyos vereséget mért a felkelőkre.
„Azon intézkedései kormánybiztos úrnak, melyek Lipótvár parancsnokát a magyar birodalmi zászló kitűzésére kényszerítették, az Országos Honvédelmi Bizottmány részéről szívesen és teljesen méltányoltatnak. ” ( Az OHB köszönő levele) Ugyancsak Jeszenák tevékenységének köszönhető, hogy Lipótvár magyar kézen maradt: a hezitáló Karl Bibra ezredessel és az itt állomásozó négy román határőrszázaddal szemben keményen lépett fel, ami 1848. október 16-án a magyar lobogó kitűzéséhez vezetett. A vár így 1849. februárjáig tartotta magát.
Ezt követően jelentős erőket igyekezett kiállítani a Morvaországból betörő Balthasar Simunich altábornagy csapatai ellen, azonban december 16-án a nagyszombati ütközetben a magyar seregek döntő vereséget szenvedtek és a cs. kir. altábornagy december 20-án megkezdte Lipótvár ostromát. Jeszenák előbb Érsekújvárra húzódott vissza, majd 1849 januárjában a komáromi erődbe tette át székhelyét. 1849. júliusában csatlakozott a Görgey Artúr vezette feldunai hadsereghez és azzal együtt vonult Aradra. Végül az augusztus 13-i fegyverletétel során esett orosz fogságba és a többi magyar politikussal együtt adták át az osztrákoknak.A szabadságharc bukása után felségárulás vádjával a vérbíróság halálra ítélte, és Pesten, 1849. október 10-én, Csány László kormánybiztossal együtt kivégezték.
Kivégzése előtti utolsó gondolatait Székács József evangélikus lelkész jegyezte fel:
„ “Én nem magamat sajnálom, hanem Önöket, én szabad leszek, ha kivégeznek, Önökre halálig tartó, ‘s a hazára örökös rabság vár.” ”
„ “Ön hivatva lesz rólam, s végső órámról tanúságot tenni a haza előtt. Mondja meg azoknak, akiket illet, hogy én azt, amit tettem halálom óráján sem bántam meg; hogy egyet sem tagadtam meg azon elvek közül, melyekért nemzetem annyi áldozattal és vérontással küzdött.” ”
„ “Egyébiránt én azon hitben halok meg, hogy a haza sorsa jobbra fordul, mert Európában fel kell a lelkiismeretnek ébrednie, s ez a külső nemzeteket kényszeríteni fogja megtenni nemzetünkért azt, mit ezúttal vagy meg nem tehettek, vagy megtenni elmulasztottak.” ”
„ “Gyermekimnek atyai áldásomat küldöm, s azon kérelmemet, hogy maradjanak meg az erény útján. Ha lehet, alkalmazzák nézeteiket az uralkodó nézetekhez; de ha ki nem békölhetnek velök, vonuljanak vissza, s őrizzék meg lelköknek nyugalmát.”
Földi maradványait csak a kiegyezést követően 1867-ben helyezhették el a pozsonyi családi kriptában, mely a Kecske-kapui evangélikus temető VIII-as szektorában található.Síremlékét 1869-ben avatták fel. Alkotója Alexy Károly (Poprád, 1816. február 8. – Budapest, 1880. május 20.) szobrász. A síremléken – az életrajzi adatok mellett – Gyulai Pál verse olvasható.

Kategóriatemetők, sírkövek, sírhelyek
TelepülésPozsony [Bratislava]
Besorolásországos
Létezéslétező
Állapot
GPS48.147049, 17.098652
Pontos helyszín, címA kecskekapui evangélikus temető - bejárat a Báró Jeszenák János út felől - Šulekova ulica
Készítés időpontja1869
Készíttető nevegr. Forgách Alojzia
LétrehozóAlexy Károly
Készítés céljának ismert okakegyeleti célok
FeliratBáró Jeszenák János / Szül: Pozsonyban 1800. jan. 22-én / Szerette hazáját: szívvel, szóval, tettel, / Védte szabadságát: híven, becsülettel. / Áldozott, szenvedett, jutalmát nem kérte, / S nem küzdhetve többé-vérpadon halt érte. / Pesten 1849 oct: 10-én. / Hamvait csakis dec: 2-án 1867 hozathatá át emlékét örökítendő gyászoló özvegye gr. Forgách Alojzia.
Gondozását felügyeliismeretlen
Forrásinformációkhttps://hu.wikipedia.org/wiki/Jeszen%C3%A1k_J%C3%A1nos * https://www.kozterkep.hu/~/22778/Jeszenak_Janos_siremleke_Pozsony_1869.html
Rövid URL
ID10385
Módosítás dátuma2019. április 17.
Báró Jeszenák János sírja
Báró Jeszenák János sírja
Báró Jeszenák János sírja
Báró Jeszenák János sírja
Báró Jeszenák János sírja
Báró Jeszenák János sírja
Báró Jeszenák János sírja
Báró Jeszenák János sírja
Báró Jeszenák János sírja
Báró Jeszenák János sírja

Hibát talált?

Üzenőfal