A művészettörténész, festőművész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, nagyváradi nagyprépost-kanonok, a magyar régészet és műemlékvédelem egyik kezdeményezője, „atyamestere” és a 19. századi történetírásunk meghatározó alakja, Rómer Flóris Ferenc Pozsonyban született 1815-ben a Lakatos, később egy ideig róla is elnevezett utcában.
Az Országos Régészeti és Embertani Társulat már a millennium évében, 1896-ban adománygyűjtést indított egy Pozsonyban felállítandó Rómer-szobor javára. A kezdeményezést a város képviselő testülete anyagilag is támogatta. Stróbl Alajos szobrász nemsokára el is készítette a mellszobor mintáját, amely évekig Pozsony polgármesterének dolgozószobáját díszítette.
Ortvay Tivadar 1902 júniusában Pozsony magyar nyelvű napilapjában, a Nyugatmagyarországi Híradóban jelentetett meg egy cikket, amelyben beszámolt arról, hogy Pozsony polgármesterével, Stróbl Alajos szobrászművésszel és Forster Gyula miniszteri biztossal közösen jelölték ki a Ferenciek terén azt a helyet, ahová a később bronzba öntött szobor kerül.
A sok huzavona után végül 5 évet kellett várni, hogy a bronzszobor Pozsonyban átadásra kerüljön. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 34. közgyűlése alkalmából avatták fel 1907. augusztus 25-én a Ferenciek terén.
A szobrot Rómer szülőháza irányába nézett. 1998-ban, a tér „rendezése” alkalmával a szobrot mai helyére, a régi városháza egy sarkába „dugták el”. Az áttelepítés alkalmával kő talapzatát is alaposan megrövidítették – nyilván, hogy „illeszkedjen” új, az előzőnél sokkal szűkebb helyszínéhez.