„A színház mögött van a Csáky téren a pozsonyi kerületi kereskedelmi és iparkamara kétemeletes szép palotája. A kiváló középület helyiségeinek 3/5 részét a kamara foglalja el, 2/5 része pedig magánlakásokból áll. A kereskedelmi és iparkamara, mely eddig az első pozs. takarékpénztár Lőrinczkapu-utczai épületének második emeletén, aránylag szűk helyiségekben volt kénytelen megvonulni, a jelenlegi székház építését 1902 évi április hó 29-én tartott teljes űlésében határozta el. A pályázat útján kiadott munkálatokat Hubert József budapesti műépítész tervei szerint Feigler Sándor pozsonyi építőmester felügyelete alatt pozsonyi iparosok végezték. A telek 90,000 koronába, az épület pedig 300,000 koronába került, a berendezésen kívül. Az épület alapkőletétele az 1903. év áprilisában történt.” 1904-ben adták át rendeltetésének. Az impériumváltást követően a létesítmény ráépítésen esett át, később a Nemzeti Színház irodaépülete lett. Napjainkban nagyszabású felújításon esik át. „A nemzetközi fejlemények hatására, a francia forradalom és a Napóleoni háborúk nyomán terjedt el a kamarai szervezet Európa számos országában. A Magyar Szent Korona Országainak területén első ízben Fiumében állítottak fel 1811 novemberében kereskedelmi és iparkamarát, mely azonban a francia csapatok távozását követően (1814 októberétől) felhagyott működésével. A szorosabb értelemben vett Magyarország területén 1848-ban merült fel a kereskedelmi kamarák létrehozásának gondolata: a békés forradalommal létrejövő első alkotmányos magyar minisztérium meg volt győződve a céh-rendszer túlhaladottságáról, a kereskedelem és ipar körében szükséges modernizációról. Azonban a kamarák felállítására a szabadságharc eseményei miatt nem kerülhetett sor. Végül az 1850. március 18-án szentesített és március 26-án Karl Ludwig von Bruck báró kereskedelmi miniszter által rendeletileg közzétett császári pátens rendelkezett a kamarák létrehozásáról. A korabeli indoklás szerint erre a kereskedelem és ipar előmozdítása érdekében, valamint a birodalmi egység megteremtése és a birodalomrészek közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében volt szükség. Valójában maga az új intézmény is a neoabszolutizmus centralizációs törekvéseit volt hivatott szolgálni. Így a kamarai tagság kötelező volt, minden kamara csupán saját jogszabályilag megszabott kerületében járhatott el és az egyes kamarák csak külön miniszteri engedéllyel érintkezhettek egymással. Legelsőként a soproni (1850. augusztus 13.), majd a pozsonyi kamara (1850. augusztus 25.) alakult meg, a pest-budai szervezet pedig 1850. szeptember 28-án alakult meg. Összesen 11 kamarát állítottak fel a Magyar Szent Korona Országainak területén: a fentieken kívül kamarai központ lett Kassa, Temesvár, Zágráb, Debrecen, Kolozsvár, Brassó, Eszék valamint Fiume.” „A pozsonyi kereskedelmi és iparkamara az területéhez tartozott kezdetben Pozsony, Felső-Nyitra, Alsó-Nyitra, Trencsén, Lipót, Bars, Hont, Nógrád, Zólyom, Árva, Túrócz és Komárom vármegye, valamint Pozsony, Szt.-György, Bazin, Modor, Nagyszombat, Somorja, Szakolcza, Nyitra, Érsekújár, Trencsén, Zsolna, Rózsahegy, Újbánya, Körmöczbánya, Selmeczbánya, Losoncz, Breznóbánya, Zólyom, Beszterczebánya, Korpona, Libetbánya és Komárom városok, öszesen 5.983,296 k. h. területtel és 1.849,053 lakossal. A mint idővel az ország közgadzasági viszonyai a kamarák szaporítását tették szükségessé, e területből kihasíttatott 1868-ban Liptó és Nógrád vármegye, valamint Rózsahegy és Losoncz város, 1881-ben Zólyom vármegye, Breznóbánya, Zólyom, Beszterczebánya, Korpona és Libetbánya városokkal, 1891-ben pedig Árva, Bars, Hont és Komárom vármegye, Újbánya, Körmöczbánya, Selmeczbánya és Komárom városok, úgy hogy a pozsonyi kamarai kerület jelenleg 2.668,412 k. h. területen működik. A kamarának 32 beltagja van, a kik a székhelyen laknak és ugyanannyi kültagja, kiket a négy vármegyében a kereskedők és iparosok ötévenként választanak. A kamara tevékenységének legnyomatékosabb része a kiegyezést követő időre esik. E tevékenységnek fontosságát a kamarai kerület fejlett közgazdasági viszonyai mellett, Ausztriával szomszédos fekvése és ebből folyó élénkebb összeköttetése adja meg. Közgazdasági téren kifejtett tevékenységében szilárd következetességgel törekszik a pozsonyi kamara arra, hogy hazánk gazdasági termelésének versenyképessége mindenekelőtt az ország határain belül helyeztessék biztos alapokra és hovatovább teljesen felszabadulva Ausztriával szemben való alárendeltségi állapotából, érdekei megfelelő kereskedelmi szerződések kötésével a nemzetközi forgalomban is védelmet találjanak. Súlyt vetett, különösen az utóbbi években, a termelési tényezők harmonikus együttműködése mellett, a hazai kereskedelem és ipar erőteljesebb kifejlesztésére és felvirágoztatására. Az Európaszerte meginduló vámpolitikai átalakulásra való tekintettel a kamara korán felemelte szavát Magyarország mezőgazdasági és ipari termelésének megfelelő értékesítése, illetőleg védelme érdekében és napirendre tűzte a független magyar kiviteli kereskedelem megteremtésének eszméjét, s ezzel együtt a konzuláris ügynek hazai közgazdaságunk érdekében álló kifejlesztését. E működési irányelv körül jegeczesedik ki a pozsonyi kamarának minden más téren és részletkérdésekben kifejtett tevékenysége. A szakoktatás kérdésének meleg felkarolásával arra törekszik, hogy az új iparos- és kereskedői nemzedék a fokozott igényeknek megfelelő magasabb képzettséggel lépjen ki a gyakorlati életbe s hogy magasabb rendű különleges tanulmányi szakok, mint például az exportkereskedelmi ismeretek is, bevonassanak a szakoktatás körébe. A forgalmi eszközök, a tarifapolitika kérdéseiben nyilvánított véleményét, állásfoglalását, ugyanezek az irányelvek vezérlik s legutóbb a pozsony-bécsi villamos vasút kérdésében tisztán a hazai közgazdaság érdekeit sikerült kidomborítania. A kamara készségesen ragad meg minden alkalmat, hogy kerületének magas színvonalán álló iparát kiállításokon megismertesse. A Pozsony városra és egész Nyugat-Magyarországra örökké emlékezetes 1902. évi országos mezőgazdasági kiállítás létrehozatalának egyik tényezője volt a pozsonyi kamara, a mely kiállításban a mezőgazdaság és a műipar közötti kapcsolat feltüntetésére nagyméretű házi és mezőgazdasági ipari kiállítást rendezett. E kifelé irányuló működésében megnyilatkozó megállapodottsághoz harmonikusan simul hozzá ügyeinek rendszeressége is, melynek egyik legújabbi és legszebb emléke az új kamarai székház, hogy saját otthonában folytassa a hazai kereskedelem és ipar felvirágoztatása érdekében kifejtett működését.”