Hegyalja aranya: a nényei bor.
1599. folyamán. A középkori Magyar Királyság egyik jelentős borvidékének Lukanénye és környékének az úgynevezett honti vagy más forrásból nényei Hegyaljának borászata a legősibb és legjelentősebbek közé tartozott a borászat középeurópai meghonosítása óta. Korabeli dokumentumokkal bizonyíthatóan az Ipolyvölgye északi részének területéről már a 15. században is szállítottak bort Budára, a hegyaljai bor virágkorát mégis a török hódoltság hozta. (2000.,35.)

A nényei szőlőkben lévő pincék és borházak faragott kőből voltak építve, vagy homokkőbe vájva. /…/ A középkori pincék szellőzőnyílásait (sokszor több mint 10 m) sokáig nem tudtuk, hogy fúrták oly tökéletesen függőlegesen és pontosan oda, ahová szükségeltetett, mígnem Nozdrovickyék 1985-ben rájöttek, hogy a szőlőprés csavarjára erősített egyszerű fúróval és toldalék tengelyekkel meglehetett régen, és ma is meglehet egyszerűen kézi erővel ezt is csinálni. (1996.,73.)