A templom az evangélikus egyházközösség 1821-es dunaszerdahelyi megalakulása után csak 1863-ban kezdett el épülni. A kis létszámú gyülekezet korábban, 1823-ban lelkész- és tanítólakot épített.
Maga a templom egyszerűsített neoromán stílusban, húsz éven keresztül, nagy szakaszokban és kihagyásokkal (leállásokkal) készült el – ahogyan az anyagiak engedték. 1876/77-ben úgy látszott, a munka teljesen le is áll, és az épület addig felhúzott része elenyészik. Az építkezés befejezését végül a Gusztáv Adolf egylet segélye által 1883-ban sikerült megvalósítani – akkor még torony nélküli volt a templom.
„Fekvése éjszakkeletről délnyugotra, bejárása éjszakkeletfelé esik, arczczal a Szécsényi utczára tekint, melytöl vaskerités által van elzárva. Körülötte az egyik oldalon a lelkész udvara, másik oldalon annak kertje terül el. Hossza 24 méter, szélessége 12 méter, magassága körülbelöl 20 méter külsöleg nézve. Épült 1863–1883-ig tégla anyagból csenéppel fedve. (…) Külső és belső alakja egyszerű, de a szemnek jóleső.
Épitési modora modern, a román épitési modorra emlékeztet, de nem oly tömör nehézkes, ablakai nagyok és szélesek ivalakban. Bejárása kényelmes.” – írják. Az épület tornya – amely csupán 1938-ban épült a templomhoz – kissé meghaladja a főhomlokzat síkját.
Márvány keresztelőkútja 1883-ból, orgonája 1903-ból, míg neoklasszicista, Besztercebányán készült főoltára 1933-ból való. A templom szószékét Wyberál Gyula helyi építőmester adományozta a közösségnek.