1927. január 18., Dunaszerdahely – 2009. október 25., Dunaszerdahely

Tevékeny társadalmi életet élt. Aktívan bekapcsolódott a város kulturális és sportéletének alakításába. Részt vett a Csemadok munkájában, országos és helyi szinten egyaránt. Jelentős szerepet játszott az anyanyelvi közművelődési lehetőségek kibővítésében. Egyike volt azon szlovákiai magyar politikai személyiségnek, akik a nyolcvanas években felemelték szavukat az ún. alternatív oktatás ellen és kiálltak a szlovákiai magyar iskolaügy mellett.
1961-1989 között a Csemadok járási bizottságának elnöke, a Csemadok Központi elnökségének tagja 1989-ig.
Szívügyének tekintette a DAC felkarolását is. Oroszlánrésze volt abban, hogy a nyolcvanas években sikerült megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a DAC nemcsak a hazai bajnokságban, hanem a nemzetközi futballszíntéren is remek sikereket érjen el. Több éven át a futballszakosztály elnöke volt. A Jednota Fogyasztási Szövetkezetben is szerepet vállalt, tagja volt a szövetkezet járási elnökségének.
1964-ben lett az akkori városi nemzeti bizottság elnöke. Több mint negyedszázadon át, egészen az 1989-es rendszerváltásig töltötte be ezt a felelős tisztséget, amely egyenértékű volt a mai polgármesteri tisztséggel. Életének legtevékenyebb szakasza elválaszthatatlan Dunaszerdahely 1989 előtti fejlődésétől. Gyakorta gyalog járta az utcákat, ismerte minden zegzugát, rajta tartotta a szemét szeretett szülővárosán.