1780-ban a Szerdahely melletti, vele összenőtt Újfalu határában, a Téglaház dűlőben, a Pálffy család birtokán (a mai hotel és a járási hivatal területén) a szorosan összenőtt települések (Szerdahely, Újfalu, Pókatelek stb.) számára újabb temetőt létesítettek. A királyi rendelkezés értelmében (főképp higiéniai okok végett) a katolikus templom körüli temetkezést ugyanis be kellett szüntetni.
Az újonnan megjelenő, illetve vissza-visszatérő járványok is egyértelművé tették, hogy a város közepén tovább nem működhetett az egyébként is zsúfolttá vált „öreg temető”, ezért alakították azt ki az újabbat, Újfalu és Sikabony között.
Az egyházi anyakönyvezés vezetése óta (1673) tudjuk, hogy Szerdahely, Újfalu, Nemesszeg és Pókatelek halottjait a szerdahelyi, majd az újfalui temetőbe helyezték örök nyugalomra, míg Tejedeknek külön temetőik voltak. A ma kutyasétáltató hellyé degradált egykori tejedi temetőbe például sokan temetkeztek Nemesszegből is.
Az újfalui sírkert alapításakor a Kondék állítottak benne nagykeresztet, amely helyett 1833-ban készíttetett kőkeresztet Finta Anna (ez a kereszt áll ma a templom mellett, az északi oldalon).
A temető egyik felébe a katolikusok, másikba a reformátusok és evangélikusok temetkeztek.
1857-ben bővíteni kellett a hetvenhét éves temetőt, és a tagosítás során a Pálffyak engedélyével egy holdat csatoltak hozzá.
Rá száz évire, az 1950-es évek végén a városi nagytemetőt „városrendezés okán” megszüntették, barbár módon ledózerolták – aki tehette, sírjait, őseit átmentette a Kisudvarnoki úti temetőbe, ám sok régi sír odaveszett, megsemmisült. Sajnos kegyeleti okokat is teljes mértékben figyelmen kívül hagyva, a leendő hotel és járási hivatal alapjait készítve, az elhunytak koporsóit, csontjait sem kímélve végezték durva munkájukat. A 20. század elején emelt Kriha-féle Jézus Szíve-kápolnát sem kímélték, falait ledöntve eltörölték a múltnak ezt a nyomát is.