„Az öreg temető a nagyabonyi országút mentén fekszik. Már annyira tele van sírhalmokkal, hogy már alig lehet benne temetkezni” – írja a sikabonyi krónika 1955-ben. A feledés homályából már csak az egykori vizitációkból, a 18., 19. és 20. századi katonai térképek lapjairól és leírásaiból, illetve a sikabonyi krónikából lép elénk ennek a régi temetőnek az emléke. Egykori nagy(fa)keresztjét 1822-ben állíttatta Matis Ferenc és Szakál Julianna.
A mára fákkal, bokrokkal benőtt területen bedőlt sírok, ledöntött sírkövek jelzik: itt állt évszázadokig Sikabony ősi temetője.