Salkaházi Sára 1899-ben született Kassán, itt lett tanítónő, majd később újságíró. Két évvel a második világháború kitörése előtt végleg Budapestre költözött. A Trianoni döntés után a csehek által követelt hűségeskü megtagadása miatt szülővárosában nem taníthatott tovább. Budapesten tette le végső fogadalmát a Szociális Testvérek Társaságának nővéreként. A rend mintegy ezer üldözöttet bújtatott rendházaiban a második világháború idején, ezek egyikében tartóztatták le Salkaházi Sárát. 1944-ben a budapesti fővámház előtt, a Duna-parton lőtték őt le a nyilas hatalom katonái.

Szabó Ottó kassai képzőművész egy éven át dolgozott a kassai származású Salkaházi Sára szobrán, amely 2012-ben készült el. Az életnagyságúnál valamivel nagyobb, bronzból és mészkőből készült alkotást a kassai dóm felújítási munkálatai miatt 2013 januárjában helyezték el az épület déli hajójában, hivatalos felszentelésére pedig 2013. május 12-én került sor ünnepi, szlovák nyelvű szentmise keretében. A felszentelés ceremóniáját Bernard Bober kassai érsek vezette.
A szobor felső része bronzból készült, az alja pedig kőből. Olyan mészkőből, amilyet a Parlament alatt, a Duna-parton láthatunk, ahol Salkaházi Sárát és társait kivégezték. „Ez egy célzatos szimbólum, a szobrot úgy képeztem ki, hogy azt a látványt mutassa, mintha a forró bronz belefolyna a mészkő repedéseibe” − mondta Szabó Ottó az alkotásról.
A szobron a név és az évszámok mellett Boldog Salkaházi Sára örök-fogadalmának latin jelmondata található: Íme itt vagyok, engem küldj!
Salkaházi Sára boldoggá-avatási eljárásának megkezdését a Szentszék 1997. januárjában engedélyezte, a bíborosi testület 2005. június 21-én zárta le az ügyet és engedélyezte a boldoggá avatást. Ezt követően került sor arra, hogy a Szentatya 2006. április 28-án aláírta és kihirdette a dekrétumot. A boldoggá-avatás ünnepélyes kihirdetése (a boldoggá-avatási szentmise) 2006. szeptember 17-én a budapesti Szent István téren (a Bazilika előtt) volt.