A Fő tér nyugati térfalában, a Szent Erzsébet székesegyháztól északra álló palota, mely a magyar klasszicista építészet egyik remekének tekinthető, több középkori telek egyesítésével kialakult területen épült fel 1805-7. között. A zárt sorú beépítésben álló, tengelyszimmetrikus ház főhomlokzata 11 tengelyes. Középső, enyhe rizalittal is hangsúlyozott része elé épült az 1. emeleti díszterem 8 dór kőoszlopon nyugvó erkélye. A rizalitot koronázó timpanont a Csáky család kőből faragott címere díszíti, melyen a nyakánál levágott, vérző, szakállas, bajuszos tatárfej, hátrafelé csüngő prémes süveggel látható. Az épületnek két, kevésbé hangsúlyos kapuja van, a jobb és bal épületszárny szélén.
Az épület a 19. század közepén a Dessewffy grófok kezébe került. E palotában szált meg 1821-ben I. Sándor orosz cár, illetve 1849-ben Konstantin nagyherceg, a magyar szabadságharc leverésére érkezett orosz inváziós sereg parancsnoka. 1918-ban itt működött a kormánybiztosi hivatal és ezen épületben írták alá a város csehszlovákoknak való átadásáról szóló jegyzőkönyvet. Az I. bécsi döntés után emeleti helyiségeiben magyar civil szervezetek működtek a háború végéig. Ezután sokáig képtárként működött. A épületben 2006-ig Szlovákia alkotmánybírósága működött.