A II. Rákóczi Ferenc életsorsát bemutató triptichont Dudics Andor festette 1914-1916 között, nyolc évvel azután, hogy a fejedelmet és bujdosó társait a dóm altemplomában örök nyugalomra helyezték.

Az 1906. évi XX. törvénycikk, mely II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazahozataláról rendelkezett, kimondta, hogy a fejedelem és társai emlékének megörökítésére emlékművet állítsanak. Az alkotásra még 1906-ban, pályázatot írtak ki.
Éber László, a Lyka Károly-féle Művészet folyóirat 1912./9. számában a következőket írja: “Most dőlt el a freskó tervezésére hirdetett szűkebb pályázat sorsa. A felszólított tíz festőművész közül nyolcan vettek azon részt: Nagy Sándor, Novák Sándor, Dudits Andor, Smigelschi Oktáv, Vajda Zsigmond, Tardos-Krenrier Viktor, Kölber Dezső és Rakssányi Dezső.”
A bíráló bizottság egyhangúan Dudits Andor művét tartotta megvalósíthatónak. Ő kapta a lehetőséget a freskó elkészítésére, melyen két évig dolgozott.

Pályatervéről Dudits Andor így vallott: “A kitűzött feladat megoldását olyképen kísérlettem meg, hogy a rendelkezésre álló egész falsíkot mint egy monumentális emléktáblát oldjam meg. Alul, a kapunyílástól jobbra-balra egy-egy feliratos tábla lapidáris rövidséggel epitáfiutnszerűen foglalja magában a Rákóczira és bujdosó híveire, valamint a hamvai hazahozatalára vonatkozó adatokat. A festményt a kitűzött falterület teljes felhasználásával és az építészeti szervezet figyelembevételével három fő részre osztottam fel. A legterjedelmesebb felületen Rákóczi életét igyekeztem folyamatos módon, de realisztikus epizódok elkerülésével, sorsa fő mozzanatainak kiemelésével, mintegy szimbolikusan összefoglalni. Jobbra alul Zrínyi Ilona őrködik a kis Rákóczi Ferenc bölcsője felett. Feljebb a serdülő gyermeket látjuk, amint papi nevelője az istenfélelmet oltja szívébe, majd odább a foglyot, akit poroszlók kísérnek bécsújhelyi börtönébe. Legfölül, a lépcsőzet tetején, mely Rákóczi életének delét, működésének és dicsőségének teljét fejezi ki, a fejedelem lovon ülve kardját magasra emeli és azt a haza védelmének szenteli. Körülötte a kor nagy alakjai, Bercsényi, más kuruc vezérek, tábornokok, az előtérben térdelő paraszt alakja pedig már a következő eseményekre utal, midőn Rákóczi a nép fájdalmától kísérve bujdosó társaival együtt kénytelen a hazát elhagyni. Két fejedelmi alak jelképezi Rákóczi további élete folyását: XIV. Lajos, aki befogadta, de utóbb útjára bocsájtotta a hontalant és a török császár, aki végső menedéket nyújtott neki. Alul ábrázoltam Rákóczit élete végén, Rodostóban, íródiákjával, Mikes Kelemennel oldalán. Az egységes hatás kedvéért az egyes jeleneteket nem választottam el egymástól és beértem azzal, hogy a sírdombszerű részből kiemelkedő virágokkal jelezzem az egyes ütemeket. Ezzel a fő résszel szervesen összefügg a félköríves timpanon képe. Míg a lépcsőzet, amelyen Rákóczi élete folyása elvonul előttünk, mintegy az ő sírjának külső kiképzése, addig a timpanonban levő kép a számkivetésben eltemetett fejedelem sírboltját mutatja be, amint az uralkodó, a nemzettel való együttérzése jeléül, a béke olajágát küldi a dicső hamvakhoz, a nemzet koszorúja mellé. Az oldalt fekvő könyv kitépett lapja a Rákóczit megbélyegző törvény törlését jelképezi. Az architektonikus keretbe foglalt legfelső rész Rákóczi történetének utolsó fejezetét tünteti fel: a hamvak hazahozatalát Törökországból a kassai székesegyházba.”
A koporsó előtt Forster Gyula a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke vezetésével az ereklyék hazaszállítását intéző ötös-bizottság tagjai haladnak, élükön a temetést végző főpapokkal.
A koncepció rendkívüli egyszerűsége, átlátszósága jellemzi Dudits művét. Szigorúan ragaszkodva az adott viszonyokhoz, a falsík eredeti tagoltságához osztja el azon képeit, – látszólag minden erőlködés nélkül. Ezért oly megkapóan egyszerű művének hatása. A monumentális benyomás az alakok lehető nagyságát kívánja meg. A művész azért tartózkodik a falsíkok felaprózásától és azokat teljesen felhasználja.
A főkép nem éppen pathetikus jellegű. Határozott irányban, lassú ütemben vonulnak előttünk az alakok, a két végső pont, a kezdet és vég között. Középen erős kiemelkedés, a kompozícióban és a hős sorsában egyaránt. Észrevesszük a mű erős benső egységét.
Történeti jelenet ez vagy elbeszélés? Valóban egyik sem: egy nagy emberi sors a legegyszerűbb, szinte tipikus formára levezetve. Több annál: az egész nemzet sorsa, mely Rákócziéhoz fűződik. Nem találjuk idegenszerűnek, hogy hősünk alakja váltig ismétlődik a borsi bölcső és a rodostói tengerpart között. Naivitás ez, amellyel gyakran találkozunk a középkor művészetében. A valószerűség köntösében tűrhetetlen fikció lenne ez; így kiemelve a közönséges létezés feltételei közül meggyőző valóság. A kép síkjának csekély a mélysége, aranyossárgán ragyogó a háttér. És mint oldódik fel az egyik jelenés a másikban: csodálatos ez. A háttérről erősen kiemelkedő nagy alakok, csupa protagonista, erősen stilizálva.
Monumentális hatás tekintetében Dudits műve magasan fölülemelkedik a többi pályázó tervein. Az egyedüli, aki a helyes hangot eltalálta. Amellett műve tökéletesen odaülik a kitűzött helyre. Nem külső eszközök, nem archaizálás révén. Tartózkodott attól, hogy a székesegyház gazdag architektúrájával versenyre keljen és a kapunyílást keretelő, valamint a fő képet fölül szegélyző díszítményes sávon egész szabadon értékesít egyes középkorias motívumokat. Művészetének nyelve teljesen egyéni, modern. Nem a formák külső megegyezése biztosít valamely monumentális műnek harmonikus hatást régi építészeti környezetben, hanem az, ha a művész megérzi és megérti a hely speciális művészeti követelményeit, azokba teljesen beleéli magát, úgy hogy azok meg nem kötik hanem megtermékenyítik alkotó erejét.
A terv templom díszének van szánva. Ezért próbálkozott meg a pályázók egy része vallási vonatkozásokkal. Némelyikkel túl is lőtt a célon. Rákóczi mély vallásossága az ő jellemző vonásai közé tartozott. De nem volt szent. Őt mint ilyent felfogni talán éppen egyházi szempontból szabad legkevésbbé. E tekintetben is sikerült Duditsnak a helyes hangot megtalálnia. Fő képének tárgyai kiemelkednek a tér és idő korlátai közül. Szinte transzcendentális módon mutatja be hősének élete folyását. Hatása azért felemelő, áhítatra indító, míg a Rákóczi életéből vett bármely jelenet reális ábrázolása e helyen idegenszerű, profán lenne.
A fő kép hatását ebből a szempontból is kiegészítik a kapu timpanonjában és a felső frízben levő képek. Itt helyes architektonikus érzékkel triptichonszerűen tagolva Rákóczi hamvainak hazahozatala, erősen stilizált, mintegy szimbolikus, egyházias felfogásban; a timpanon képén a halál és a sír gondolata és szellemes allegorikus kifejezésében megkapó hódolat a nagy fejedelem emlékének, egyúttal azonban uralkodónk fenkölt lelkének is.
2012 májusától igényes restaurátori munka után ismét eredeti szépségében látható a Rákóczi freskó. A Rákóczi-freskó felújítása egy évet vett igénybe. A szakemberek korábban egybehangzóan azt állították, hogy a falikép alsó és felső része menthetetlen. A munka legnagyobb részét azoknak a felületeknek az eltávolítása jelentette, amelyek a festmény felszínére tapadtak. A restaurátoroknak köszönhetően végre ismét látható az alkotás harmadik része. “Az ajtó feletti részben a fejedelem szarkofágja látható, zászlóval betakarva és két szám: 1715 és 1906. Lényegében ez a két dátum takarja a fejedelem száműzetését, mert 1715-ben született az a rendelet, mely kimondta, hogy sem éltében, sem halálában nem kerülhet haza. 1906. október 29-én mégis hazakerült.