A Felső-Magyarország egyik zsidó központjának számító Kassára 1841-ig nem települhettek be zsidók. Ennek ellenére a 20. század közepére már bő 11 ezres közösségük élt itt, amely több nagy ill. kisebb zsinagógát is fenntartott. Ezek egyike az ortodox közösség által fenntartott, régebbi zsinagóga, ill. az ehhez kapcsolódó épületegyüttes a Kassa egykori- mára lebontott – városfalának ívét követő Harangöntő utcában. A zsinagóga 1899-ben épült fel Balogh János építész terveinek megfelelően. Az utcai, zárt sorú beépítésben álló zsinagóga főbejárata a Ny-i, utcai homlokzaton volt. Az eklektikus vakolatdíszekkel gazdagított, keleties elemeket is felvonultató, tkp. tipikusnak mondható, századfordulós zsinagóga főhomlokzatát timpanon zárja, csúcsán Mózes tábláival. A nem rég felújított homlokzatból jobb és bal oldalon előre ugró részek között középen található kapun keresztül jutunk a téglalap alapú központi térbe, melynek 3 – a 2 hosszabb és 1 rövidebb – oldalát a nők számára fenntartott, öntött vas oszlopokon nyugvó karzatok foglalják el. Az épület belső falát mára romladozó állapotú, geometrikus mintájú freskók töltik ki. A használaton kívüli épület padlóját felszedték, a felületen régészeti feltárás nyomai látszanak. A zsinagógához tartozó udvar épületeiben működnek a kassai zsidó intézmények irodái ill. itt kialakítottak egy kisebb imatermet is. Az udvaron – romosan – megtalálhatóak a zsidó rituális fürdő, ill. egy kinyitható tetejű „sátor” épület alaposan lepusztult épületei. A zsinagóga a kassai zsidóság 2. világháború alatti pusztulása ill. a túlélők kivándorlása miatt közösségét vesztette, a csehszlovák állam a tulajdonába vette és könyvraktárként használta 1990-es reprivatizációjáig. Az azóta eltelt időben is csak romlott, felújítása vontatottan halad.