A nagymegyeri országzászló avatás története szorosan kapcsolódik Nagymegyer és Tápiógyörgye baráti kapcsolatainak kialakulásához. Tápiógyörgyén az elöljáróság már 1938. december 2-án foglalkozott az országzászló ajándékozásával, amit Nagymegyernek szántak. Ez végül nem valósult meg, mert az 1938 1939-es év fordulóján a Kelenvölgyi Kaszinó testülete megkereste a nagymegyerieket felajánlásával, akik ezt elfogadták. Az országzászló ünnepélyes felavatására 1939. június 4-én került sor Nagymegyeren. Két nappal az Országzászló felhúzása után, 1939. június 6-án, a nagymegyeriek személyesen üdvözölhették a tápiógyörgyei leventék küldöttségét, akik a Nagymegyeri Levente Szervezetnek elhozták az általuk készített levente zászlót. A küldöttségnek 12 levente és 3 kísérő volt a tagja, akiket nagymegyeriek szívélyesen fogadtak és családoknál szállásoltak el.
A baráti kapcsolatok felújítására 2006-ban került sor, Németh Csaba, a Torockó Baráti Társaság elnökének kezdeményezésére, aki felvette a kapcsolatot a Csemadok Nagymegyeri Szervezetével.
Az 1939-ben Nagymegyerre hozott leventezászlót nem sikerült megtalálni, de a baráti kapcsolatok történetének kezdetét, majd ennek folytatását feltárta, és könyv formájában is megörökítette Németh Csaba és Varga László az „Egy elveszett zászló nyomában” című kiadványban. 2015-ben a két település polgármestere a testvérvárosi együttműködésről szóló megállapodást is aláírta.
Az emléktábla ünnepélyes átadására 2016. október 15-én került sor amit Bittera Zsuzsanna, a Csemadok helyi elnöke és Németh Csaba, a tápiógyörgyei Torockó Baráti Társaság elnöke leplezték le. Az avatóünnepségen a nagymegyeri Bartók Béla Alapiskola tanulóinak közreműködtek.