A településen az elöljáróság már 1938. december 2-án foglalkozott az országzászló kérdésével, amit Tápiógyörgye.  Pest megyei település Nagymegyernek szánt. Ez végül nem valósul meg, mert az 1938/39-es év fordulóján a Kelenvölgyi Kaszinó testülete megkereste a nagymegyerieket felajánlásával, akik ezt elfogadták. Ennek alapján 1939. február 23-án, fordult a nagymegyeri biró, Osváth Antalhoz. Kérte, hogy díjmentesen készitsék el Nagymegyer község részére az országzászló talpazatának tervezetét, ami alapján a község közadakozásból elkészítetti a talpazatot.
Az országzászló ünnepélyes felavatására 1939. június 4-én került sor. Annak lefolyásáról beszámolt az „Ereklyés Országzászlók Nagytekintetű Országos Nagybizottságának” ügyvezető igazgatója Végh Mihály. Beszámolójából kiderül, hogy Kelenvölyről közel 40 fős küldöttség vett részt a rendezvényen. A jelesebb vendégek közül ott volt Végh Mihály, a Nagybizottság ügyvezető igazgatója, Füssy Kálmán, Felvidéki országgyűlési képviselő, Berky József a Kaszinó ügyvezető elnöke. A vendégeket a díszkapunál Németh Géza biró, Nemes István főjegyző, Nagy Gábor az EMNP elnöke és a két egyház vezetője Fekets Sándor református és katolikus Marczy József esperes fogadták . Innen a a város két templomába, illetve a Hősök terére vonult a zászlóval a tömeg, végül az ünnepély a zászlótartó alapzatnál folytatódott. Beszédet mondtak a vendégek és vendéglátók vezetői, illetve Hencz Pál igazgató tanító. Kultúrműsort a két felekezeti iskola tanulói, illetve a római katolikus énekkar szolgáltatták. A rendezvény a Szózat eléneklésével fejeződött be.
A zászlótartó talpazatán 1996-tól, a nagymegyeri deportált és kitelepített  magyar lakosság emlékére felavatott emléktábla áll.