Jakoby Gyula (Kassa, 1903. március 28. – Kassa, 1985. április 15.), kassai születésű magyar festőművész a szlovákiai festészet egyik legjelentősebb alkotója, akit a művészettörténet ‘kassai remeteként’ is emleget. 1923-ban Krón Jenő kassai szabadiskolájában, majd 1926 és 1928 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol mestere Réti István volt. A második év után azonban visszatért Kassára, s ettől fogva egészen haláláig itt élt és dolgozott. 1938-tól 1944-ig tagja volt a Kazinczy Társaságnak, 1945-től 1949-ig a Svojina, majd 1944-től a Csehszlovákiai Képzőművészek Szövetségének. Művei az összes jelentős szlovákiai közgyűjteményben, és némelyik magyar múzeumban is megtalálhatóak.
Bartusz György egészalakos, életnagyságú, az idős mestert megtörten ábrázoló bronzszobrának gipszváltozata eredetileg még Jakoby életében, 1980-ban készült. Két évvel később bronzba öntötték, és felállították a kassai Kelet-Szlovákiai Múzeum udvarán (a múzeumot egyébként 1991-ben Jakoby Gyuláról nevezték el, és ott állandó kiállítása létesült). Ezt a szobrot helyezték el aztán az Szathmáry György utcában a Szent Erzsébet székesegyházhoz közel eső szakaszán, 2000-ben.
A lényegében csak a statikai egyensúlyt biztosító talpon álló szobor valósággal beleolvad a sétálóutca járókelőinek forgatagába, érzékletes jelentést adva magas művészet és a ‘köz’ sokszor jobbára utópikus összeolvadásának.