A XV. század híres magyar költője, históriás énekese, Tinódi Lantos Sebestyén a török elleni küzdelemben megsérült a bal karján, s arra kényszerült, hogy elhagyja a vitézi pályát. Előbb Török Bálint gyermekeinek a nevelője, íródeákja és udvari lantosa lett. Urának török fogságba jutása után egy ideig Verbőczi István udvarában tartózkodott, majd mint énekes költő bejárta a végeket s a nemesi udvarokat, ahol hiteles történeti adatokat gyűjtött össze, s ezeket versbe szedve, dallammal ellátva, lantkísérettel adta elő. Így jutott el Kassára, ahol 1544-ben polgárjogot szerzett.
„1544. SebastianusCitharida jura civilianconsecutus est feriaseyta ante Andrea apostolicfestum. Lantos Sebestyén polgári jogokat nyert András apostol ünnepe előtti pénteken 1544-ben”- olvasható Kassa tanácsi jegyzőkönyvében.
Tinódi lantos Sebestyén 1548-tól öt éven át állandóan itt élt saját házában, családja körében, szorgalmasan dolgozva verses művein. Kassán rendezte sajtó alá az 1553-ban Kolozsvárott kiadott Cronica című, hangjegyekkel is ellátott verseskötetét, amelyet Ferdinánd királynak ajánlott, akitől 50 forint jutalomdíjat és nemességet kapott. Élete végét Nádasdy Tamás nádor udvarában töltötte, akinek közbenjárására armális nemeslevelet is kapott. Tinódi 1556-ban halt meg. A sárvári templom melletti sírkertben temették el. Sírját 1934-ben fedezték fel.
Tinódi Lantos Sebestyén 1548-tól 1553-ig teljes jogú polgárként lakott „az kincses Kassában“. Háza már nem áll, de a helyén márványtábla őrzi emlékét, melyet „Kassa város közönsége jelölt meg 1900. június 10-én.“