Kassa Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt székesegyháza, a gótika egyik legjelentősebb emléke. Az első, egyhajós templom 1257-ben épült, szintje a mai templom szintje alatt húzódott. A 14. sz. utolsó évtizedeiben lebontották, miután egy tűzvészben tönkrement. Az építkezés javára 1402-ben kiadott búcsúbulla szerint a benne őrzött Szent Vér-ereklye által fontos búcsújáró hely volt. – Az új templom építését a 14. század végén kezdték és a 15. század elején fejezték be. Tűzvész és a Hernád áradásai miatt többször javították, belső berendezését cserélték. 1857-63 között felújították, majd 1877-96 között Steindl Imre tervei szerint úgy „javították ki” a régi mesterek „hibáit”, hogy helyenként az alapokig lebontották, elrendezését megváltoztatták. Ezért a kutatásnak a régi fényképek és fölmérések alapján először azt kellett föltárnia, hogy egyáltalán mi maradt meg a középkori épületből. Az első építőmesterek a Dél-németországi Parler-körből érkezhettek. Lehetséges, hogy a Szepességben (Lőcsén) is feltűnt kőfaragók jutottak el Kassára. A templom tervezésénél és építésénél a kereszt alaprajz mellett fontos feladat volt a kéttornyos homlokzat. A mesterek a két, négyzetes alaprajzú tornyot belefoglalták az épület tömegébe. A tornyokhoz fiáléval koronázott támpillérek járultak, s fiálék teremtenek átmenetet a nyolcszögű felső emeletek alapjánál is. A két oldalsó mellékhajóportált leveles fejezetekkel díszített, pálcatagos béllet, szamárhátívbe futó záradék, karéjos vak kőráccsal díszített timpanon jellemzi. A nyugati, középső bejáratnak is alapvető eleme a mély, szoborfülkés bélletű, egyenes szemöldökű, konzolos kapu, melynek timpanonja a konzolos keretelésforma és az egyenes szemöldök közé illeszkedik. A kapuzat 2 oldalán fiálecsoportok, közöttük pártázatos zárófal vízszintes lezárással. E párkányról újabb fiálék függnek szamárhátíves keretelésű vimpergát fogva közre. A nyugati kapu timpanonján Krisztus az Olajfák hegyén és az Atyaisten félalakja, a koronázó rész domborművei a Pietà és a Veronika kendője. Az északi portál 3 felső reliefjén a Keresztrefeszítés faragásmódja, az arctípusok, a kereszt alatt összeroskadó Mária ruhájának redőzete csehországi kőfaragót sejtetnek (prágai Tyn-templom). A nyugati kapu jelenetsorát valószínűleg a Szent Vér-ereklyére utaló passió-ábrázolással tervezték. Az északi kapun kapcsolatot teremtettek a Szent Erzsébet élete és az utolsó ítélet ábrázolása között azáltal, hogy a második eljövetel, a keresztrefeszítés ábrázolását összekapcsolták Erzsébet legendájának az irgalmasság cselekedeteit példázó jelenetsorával. – A déli kereszthajó homlokzata elé eredetileg 3 oldalán nyitott előcsarnokot építettek, földszintjén függő záróköves, szabad bordás csillagboltozattal, emeletén ugyancsak csillagboltozatos Mátyás-oratóriummal. Az oratóriumhoz kettős menetű, áttört pálcákból szerkesztett csigalépcső, ún. királylépcső vezet. A déli kereszthajó-homlokzat kettős kapuzata két, karéjos kőrácsokkal bélelt, konzolos ajtónyílás, melyeket csúcsba futó, áttört oromzatos architektúra, és efölött lebegő, karéjos oromzatok foglalnak össze. A kompozíció lényeges elemei a függőkonzolokon lebegő fiálék, a levélcsomókként stilizált konzolok, melyek a nyugati és északi kapuzaton is megjelennek. A templom belső terének alakításakor a kereszthajószárak árkádíveinek és a hajóárkádoknak szélesen nyíló, félkör- vagy szegmensíves formát adtak. A pillérek egyszerű, fejezet nélküli pálcatagolása áthajlott az árkádívekbe, fölemelkedett a boltozat indításáig. A főhajó falainak összefüggő síkját így csak szerény övpárkány törte meg. A prágai mesterek közvetlenül a boltozatok elkészítése előtt, valószínűleg az 1420-as években elhagyták a kassai építkezést. A kereszthajó és a nyugati főhajószakasz ablakkőrácsain merev, ívelt háromszögekből összetett formák jelentek meg (a bécsi építőműhely jellegzetes motívuma), a belső támrendszer által meghatározott, széles, közel négyzetes szakaszokat a centrális jelleget hangsúlyozó, kupolaszerűen magas csillagboltozatokkal fedték le. A templom berendezése több korszak emlékét őrzi. A keresztelőkút a 13. századból való. A főoltár 48 táblaképből épített, kettős szárnyasoltár, központi szekrényében a Boldogságos Szűz Mária, a bibliai és az Árpádházi Szent Erzsébet szobrai. 1474-1485 között készült főoltár 8 x 6-os táblaképe a Boldogságos Szűz Mária életét, Árpádházi Szent Erzsébet legendáját, a passiót ábrázolja a föltámadással. A teljesen zárt (az oltárszekrény nem látható) főoltár képein az alsó sorban: Mária templombamenetele, eljegyzése, az angyali üdvözlet, látogatása Erzsébetnél; a középső sorban: Jézus születése, körülmetélése, a Háromkirályok, bemutatás a templomban; a felső sorban: betlehemi gyermekgyilkosság, menekülés Egyiptomba, a tizenkétéves Jézus, Mária halála. Ha a főoltár két szárnya van nyitva (az oltárszekrény nem látható), akkor 3 sorban a 24 képen: bevonulás Jeruzsálembe, a templom megtisztítása, utolsó vacsora, lábmosás, megérkezés a Getszemáni kertbe, vérrel verítékezés, Júdás csókja, Jézus elfogatása, Kaifáshoz hurcolják, útközben ütlegelik, Kaifás előtt, Pilátus előtt, Pilátus elítéli, ostorozás, tövissel koronázás, csúfolása, kereszthordozás, keresztrefeszítés, meghal a kereszten, levétel a keresztről, pokolraszállás, temetés, föltámadás. Amikor a 2. pár szárny is nyitva van (az oltárszekrény látható), akkor 3 sorban 12 képen Árpádházi Szent Erzsébet életének eseményei láthatók: születése, eljegyzése, imádsága, a beteget (Krisztust) befekteti az ágyába, wartburgi lakomán, búcsúja a férjétől, kiűzik a várból, sárba löki a koldusasszony, beteget fürdet, ápol, halála, elevációja (testének kiemelése a sírból a szentté avatás alkalmával). A főoltár szekrényét 2 karcsú pillér 3 fülkére tagolja, melyeket baldachin koronáz. A központban 3 főszobor: középen a Boldogságos Szűz Mária a gyermek Jézussal, két oldalán a 2 Erzsébet: balról Zakariás felesége, Keresztelő Szent János anyja, jobbról Árpádházi Szent Erzsébet. Rangkülönbségüket eltérő magasságuk jelzi: Mária fél fejjel emelkedik a két Erzsébet fölé. A szobrok 1474-85 körül készültek, mesterük a kor európai plasztika-formakincsét jól ismerte, s annak elemeit, motívumait kulturált ötletességgel alkalmazta az oltár főalakjain. A predella és a szekrénytalapzat homlokzati díszítményét 1474-77 között más mester faragta, mint a főszobrokat. A predella 2 szélső mezőjét dúsan faragott, késő gótikus lombornamentika fedi. E díszítmény előtt egy-egy hosszú ruhás angyal lebeg, a szőlőlevél-koszorúval övezett középső térben a sírjából kiemelkedő Krisztus (imago pietatis), kétoldalt Mária és János evangélista háromnegyed-alakja. – Az oltárszekrény alsó mezején (posztamens) az okos és balga szüzek virágkelyhekből kiemelkedő félalakjai. – Az 1896-os felújítás során az főoltár neogótikus oromzatot kapott: a feszület két oldalán a Fájdalmas Anya és Szt János evangélista szobrai. A főoltár egyik oromzati figurája 1817: leesett, ezért egész pártázatát leszedték. A faragványok részben a sekrestye kamrájába (vagy az egyik mellékkápolnába), részben magánkézbe kerültek. 1846: az orvosok és természetbúvárok kassai gyűlése alkalmával megtisztították. 1896: a főoltárt szétszedték, s a dóm felújítása után állították a helyére. Elkészültek a szekrény oldalait ékesítő új szobrok, s fölcserélték a szárnyképek sorrendjét. A szobrok, képek sérülés nélkül vészelték át a regotizálást. – A főoltárt a II. világháború bombázásai miatt szétbontották, s szobrait és festményeit elmentették. A szobrok alig sérültek, képei viszont súlyos, lassan és nehezen helyrehozható károkat szenvedtek. Szobrait a háború befejeztével 2 részletben restaurálták, majd 1957 után újra fölállították eredeti helyén.
Mellékoltárok: 1470-80 között készült a Mária halála-oltár, 1516-ban a Mária látogatása-oltár (kassai Vizitáció-oltár), a 19. sz. végén a Rákóczi-kripta fölötti Szent István és Szent József-oltár, a 20. század elején a kassai vértanúk oltára (ereklyéikkel).
Falképek: A déli mellékszentély Föltámadás-képe 1420-30 között készült, a gótika legkiemelkedőbb falfestészeti emléke: lila és okker alapszínű, inkább hideg színkezelésű festmény (Radocsay szerint a gurki Köpenyes Mária párhuzama). Alkotója ismeretlen. E képpel szemben látható az 1430-40 körül készült Apostoli hitvallás ábrázolása: az apostolok mondatszalagjain a hitvallás minuszkulás szövege, fölöttük mandorlában Krisztus. A mandorla alatt Mária és Keresztelő Szent János. 19. század végi az északi bejárat fölötti íven Rákóczi Ferenc életpályáját ábrázoló falkép. A szentségház a főhajóban a szentély szélén áll, 15. századi, közepén kifaragott, 16 m magas. Mellette középen a mennyezetről függ a Napbaöltözött Asszony sugárkoszorús szobra, mandorlájában a Lorettói litánia jelképei. A déli, a Mátyás-oratórium kőkorlátjánál áll a 15. század első feléből származó kassai kálvária, Krisztus, Mária és János szoborkompozíciója. – A templom nyugati oldalán az orgonakóruson magyar szentek és királyokok 15. század szobrai: Szt István, László, Imre és Szent Márton. Az 1890-es évekből valók Károly Róbert, Mátyás, Zsigmond és Nagy Lajos szobrai. Országos ünnepség keretében a Szent István kápolna alatti kriptában helyezték örök nyugalomra az 1906-ban Rodostóból hazahozott II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek, hozzátartozóinak (anyja, Zrínyi Ilona és József fia) és társainak hamvait.