A nagymegyeri református vallású lakosság egyik jeles személyisége, a város szülötte, a Biblia-fordító Besnyei György. Születéséről és gyermekkoráról nincsenek pontos adataink. Születési évére 73. életévében tett említése alapján tudunk következtetni, hogy ez 1675-ben volt. A kor, amelyben élt, az erősödő ellenreformáció kora. A nagymegyeri gyülekezet is ebben az időszakban volt végveszélyben, hivatalos iratai megsemmisültek, köztük Besnyei György születési okirata.  1698. augusztus 20-án Debrecenben a felsőbb diákok sorába lépett. Itt készült lelkipásztori hivatásának teljesítésére. 1707-ben lett a vágfarkasdi gyülekezet lelkipásztora, ahol 1712-ig tartózkodott. 1712 és1727 között a a kamocsai gyülekezet  prédikátora. 1712. február 2-tól esperesi tisztséget viselt a komjáti egyházmegyében. Ő volt ennek az egyházmegyének utolsó esperese. 1727-től haláláig Madaron volt esperes-lelkész. Irodalmi-bibliafordítói munkássága madari tartózkodása idején bontakozott ki. Kezdetét ennek a munkának nem ismerjük , csupán azt, hogy a fordítást az 1737-es évben fejezte be. Munkáját egyedül végezte, Karoli Gáspár és főként Komáromi Csipkés  György korábbi fordításai nyomán. Az eredeti héber és görög szöveget rendszeresen szem előtt tartotta. A korábbi  fordítások régies stílusát csiszolgatja. Elismeréssel szól tudásáról, nyelvismeretéről, alaposságáról legkritikusabb bírálója, Bárány József is.