A pozsonyi történelmi belváros északi peremén 1903-ban épült fel Pártos Gyula építész tervei szerint, szecessziós stílusban a Posta- és Távírda-igazgatóság székházának épülte a régi postaépület helyén. A ház, alkalmazkodva a jelentős szintkülönbséghez, déli oldalán egy szinttel többől áll, mint az északin. Lábazata kváderkövekből épült. Az épület az eltelt évszázad alatt kisebb-nagyobb változtatásokat élt át, így pl. eltűntek homlokzatának eredeti, díszes oromzatai. Eredeti még több kovácsolt vas rácsa. A szerényebb külsejű épület központi tere az ún. Felvételi csarnok, amely szecessziós remekmű: természetes megvilágítását díszes, sok színben pompázó üvegkupolán keresztül kapja. Eredetiek még a pénztárablakok is.
Terveivel többek között Lechner Ödön is pályázott, de a pályázatokat elbíráló bizottság túlságosan szigorúnak bizonyult vele szemben. Komor Marcell a Vállalkozók lapjában (1903. I. 28. 3. p.) így ír: „Különösen bánt a Lechner Ödön és Leitersdorfer építészek tervének kizárása, amely pendantja az első pályázat alkalmával történt kirekesztésnek. Ott a terminusról percekkel való lekésés, itt a telekhatárból centiméterekkel való kiszökellés [miatt nem vették azokat figyelembe]. […] Az a terv nem veszít jóságából, ha a határfalat akár másfél méterrel beljebb toljuk, a kivitel pedig a jelen feladatnál a kiugrást minden bizonnyal megengedi. […] Ha pedig a terv lényegét, művészi kvalitásait nézem, szívem mélyéből óhajtom, hogy ennek a készítője állítson magyar emlékművet a magyar kultúrának ott, ahol ez idő szerint az építőművészetben is csak a német szellem uralkodik.”