Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye
2024. március 29.

Markusovszky Sámuel sírja

Markusovszky Sámuel sírja

A a pozsonyi evang. líceum 1914-ben megjelent értesítőjében az alábbiakat olvashatjuk Markusovszky Sámuelről.
“A pozsonyi evang. líceum nyugalomban élő nagyérdemű igazgatója hosszas betegség után 1913. évi augusztus hó 10-én este meghalt.
Harminc esztendeig működött fáradhatatlan szorgalommal tanintézetünkön és hat évig volt a líceum érdemes igazgatója. Múlhatatlan, nagy érdemeket szerzett magának azzal, hogy megírta a líceum háromszáz éves történetét. 1910. évi szeptember elsejével vonult nyugalomba, amelyet sajnos, alig élvezhetett három évig. Ezt is megkeserítette nehéz betegsége, melyet az orvosi tudomány és hitvesének önfeláldozó gondozása enyhíteni tudott ugyan, de megszüntetni nem.
Utolsó hónapjait kínos fájdalmak között töltötte, amelyektől csak a halál váltotta meg. Ravatalát őszinte fájdalommal, mély megilletődéssel vették körül kartársai és tanítványainak, tisztelőinek nagy száma.
Markusovszkyt csak azok ismerték igazán, akik iskolai működését látták és őt itt tanulták megbecsülni. Mindig örömmel, derült kedvvel végezte munkáját és betegsége sem tudta lelkének állandó derűjét elhomályosítani.
Markusovszky 1849. december hó 23-án született Stószon, Abauj-Torna vármegyében, ahol atyja késgyáros volt. Középiskolai tanulmányait a nagyszalontai gimnáziumban kezdte meg és a debreceni református kollégiumban fejezte be. 1872—1874-ig Debrecenben theologiai tanulmányokat hallgatott, de 1874-ben a filológiára tért át, Budapestre ment és beiratkozott az egyetemre. Itt a római és görög irodalommal és bölcsészettel foglalkozott és az akkor alakult tanárképző intézet tagja lett. 1878 -79-ben a gyakorló főgimnáziumban dolgozott, ahol kiváló pedagógiai elméleti és gyakorlati ismereteket szerzett. 1879-ben szerezte meg a középiskolai tanári oklevelet a latin és görög filológiából.
A következő évben helyettes tanár volt az aradi kir. főgimnáziumban. 1880-ban a pozsonyi evang. egyházközség meghívta a líceumhoz rendes tanárnak, Lichner Pál helyére és ennél a tanintézetnél folyt le egész működése. 1899-ben megválasztották a líceum igazgatójává ; e minőségében hat évig vezette az intézetet, melynek fokozatos fejlesztésében és virágzásában neki is nagy, elévülhetetlen érdemei vannak.
Hat éves igazgatói működése líceumunk történetében mindenkor emlékezetes lesz. Nagy része volt ő neki abban, hogy egyházközségünk felejthetetlen emlékű felügyelőjének, Günther M. V. kir. tanácsosnak kezdeményezésére 1901-ben az alumneumot és convictust internátussá alakította át és céljának megfelelő épületet emelt, amely azóta minden tekintetben megfelel pedagógiai és emberbaráti nemes hivatásának. Markusovszky nagy gondossággal készült memorandumában kimutatta, hogy a szegény tanulók helyzetén legcélszerűbben egy internátus felállításával lehetne segíteni. A minisztérium ismételten bízta meg azzal, hogy a kormányt az evang. főgimnáziumok érettségi vizsgálatain képviselje.
1905-ben vonult vissza az intézet igazgatóságától és az egyházközség érdemeinek elismeréséül tiszteletbeli igazgatóvá választotta. Öt évre rá nyugalomba vonult. Évek óta tartó súlyos szembaja késztette őt erre az elhatározásra; nyugalmának éveit is ez nehezítette meg. Ezzel és szervi szívbajával küzködve élte át azt a nehány 5 esztendőt, melyet a mostoha sors neki pihenőül adott egy áldásos élet kitartó és eredményes munkája után.
Markusovszky számottevő irodalmi munkásságot fejtett ki. „Miért tanuljuk a gimnáziumban a latin és hellen nyelveket és vájjon ezen nyelvek tanulásának van-e haszna és előnye?“ címmel tartotta meg székfoglalóját a líceumban 1880. Első nagyobb munkája „Horatius ars poétikája céljáról és szerkezetéről“ szintén a líceumi értesítőben jelent meg 1881-ben. „A klasszikus nyelvek és irodalmuk tanítása a gimnáziumban“ 1889. „A görög nyelv és a protestáns középiskolák“ 1890. Az Országos Középiskolai Tanáregyesület 1892-iki pozsonyi közgyűlésén „A latin nyelv alsófokú tanításáról“ címmel olvasott fel értekezést, amely a K. T. E. közlönyében jelent meg. „A görög nyelv tanítása homéroszi szöveg alapján“ megjelent a Magyar Paedagogia II. évfolyamának első füzetében 1894. „Emléklapok a líceum új épületének felavató ünnepéről 1896. Ugyancsak 1896-ban, a millenium évében jelent meg önálló, nagy munkája. „A pozsonyi ág. hitv. evang. líceum története“, mely általános tetszésben és dicséretben részesült és melynek megírásáért az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter külön leiratban fejezte ki elismerését. E munkájában nagy forrástanulmánnyal gyűjtött adatait kiváló történeti érzékkel és ismerettel rendezte el és írta meg. Múlhatatlan emléket állított magának ezzel nemcsak a líceumban, hanem a hazai történetírásunkban is. „A pozsonyi márciusi napok 1848-ban.“ 1898. Magyarország vármegyéi és városai (Magyarország monográfiája) „Pozsony vármegye“ című kötetének is ő írta az ág. h. ev. egyházra vonatkozó részét. 1905. Az 1906-ban megjelent és a pozsonyi ág. h. ev. egyházközség háromszázados fennállásának emlékezetére megírt „Történet“ című nagy munkában ugyancsak ő írta meg a terjedelmes „Az iskola“ című részt. Számos cikket írt azonkívül az „Evang. Egyház és Iskola“ című lapba, amelyet tizennégy évig b. emlékű Trsztyénszky Ferenc esperes szerkesztett.
Markusovszky Sámuelt igaz részvéttel és megindulással 1913. évi augusztus hó 13-án kísértük utolsó útjára. Temetésén az itthon időző kartársak és tanulók testületileg vettek részt, ravatalára koszorút helyeztek. A végső tisztességnél a pozsonyi evang. gyülekezeten kívül jelen volt a dunáninneni ág. h. ev. egyházkerület elnöksége és számos tagja is, akik ép akkor tartották meg évi közgyűlésüket. A gyászbeszédet Okályi Adolf lelkész mondotta, a sírnál pedig Hamvas József kartársunk mondott búcsúztatót a tanári testület nevében. Munkás, derék élete véget ért, de eredményei örök emlékként megmaradnak munkáiban és tovább élnek tanítványainak hálás szeretetében!
Áldott legyen emlékezete!

Hirschmann Nándor

Kategóriatemetők, sírkövek, sírhelyek
TelepülésPozsony [Bratislava]
Besoroláshelyi
Létezéslétező
Állapotfelújításra szorul
GPS48.148076, 17.099266
Pontos helyszín, címA kecskekapui evangélikus temető - bejárat a Báró Jeszenák János út felől - ma Šulekova ulica
Készítés időpontja1915 körül
Készíttető neveMarkusovszky család
Létrehozóismeretlen
Készítés céljának ismert okakegyeletadás
FeliratMarkusovszky / Sámuel / nyug. lýceumi / igazgató tanár. / 1849 - 1913. / Áldott legyen emléke! / és neje / Stepper Mária / 1866 - 1953
Gondozását felügyeliismeretlen
ForrásinformációkA POZSONYI ÁGOSTAI HITVALLÁSÚ EVANGÉLIKUS LÍCEUM ÉRTESÍTŐJE, AZ 1913/1914-iki ISKOLAI ÉVRŐL, POZSONY, WIGAND K. F. KÖNYVNYOMDÁJA, 1914 (https://medit.lutheran.hu/files/ertesito_pozsony_liceum_1913_1914.pdf)
Rövid URL
ID30431
Módosítás dátuma2020. július 4.
pozsony-markusovszky-samuel-sirja (2)
pozsony-markusovszky-samuel-sirja (3)
pozsony-markusovszky-samuel-sirja (4)
pozsony-markusovszky-samuel-sirja (5)
pozsony-markusovszky-samuel-sirja (6)

Hibát talált?

Üzenőfal