Ortvay Tivadar (Orthmayr) 1843-ban született Csiklovabányán, Krassó-Szörény vármegyében. Apja Orthmayr Károly kincstári réz- és vashámorok és a bányák tiszttartója volt. A német származású családot Mária Terézia telepítette le a Temesi Bánságban. A Temesvári Piarista Gimnázium elvégzését követően teológiai tanulmányokat végzett a temesvári papnevelő intézetben. 1870-ig segédlelkészi és hitoktatói szolgálatot végzett a csanádi egyházmegye több településén.
1868-ban adja ki első tudományos tanulmányát, Bél Mátyás egyik kéziratának elemzését. 1870-1872-ben helyettes tanár lesz a lugosi római
katolikus gimnáziumban, Szentkláray Jenővel folyóiratot jelentetnek meg. 1872-ben bölcsészeti tudományokból doktorál. 1873-ban felveszi az Ortvay vezetéknevet. 1873-1875 a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának őrsegédje Budapesten. 1874-benn újabb doktorátust szerez régészetből és művészettörténetből. Az Archeológiai Értesítő szerkesztője. Ismert munkatársai: Heszlmann Imre, Rómer Flóris.
1875-ben a pozsonyi királyi akadémia történelem tanárává nevezik ki. 1894-től akadémiai tanszékének magatartásával a pozsonyi orsolya-rendi apácák tanítóképző intézetének igazgatója lett. Frigyes főherceg és Izabella főhercegnő lányainak történelem tanára. Egyházi funkciói mellett (pápai udvari kamarás, csanádi címzetes apát stb.) aktívan részt vett Pozsony közéletében. Alelnöke volt a Pozsony vármegyei Régészeti és Történelmi egyesületnek és a pozsonyi Természettudományi egyesületnek, tagja volt a Pozsonyi Városi Statisztikai Hivatalnak, a Közkönyvtári Bizottságnak, a Toldy körnek, a Közművelődési Társulatnak. Rendszeresen publikált a pozsonyi sajtóban (Pozsonyvidéki Lapok, Pressburger Zeitung, Westungarischer Grenzbote, Nyugatmagyarországi Híradó). 1902-ben a város törvényhatóságának tagja. 1906-ban Budapestre költözött, ekkor Pozsony város vezetése díszpolgárra avatta. Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia tagja lesz. Itt is folytatta Pozsonnyal kapcsolatos nagy monográfiájának írását: Pozsony város történetét (1892-1912), amely a város és a vármegye történelmi és természetrajzával és közművelődésével foglakozik.
Halálakor 1916-ban a budapesti Kerepesi úti temetőben búcsúztatták, majd végakaratának megfelelően Pozsonyba a Szent András temetőbe édesanyja sírja mellé temették el. Lehet, hogy jobban járt volna, ha ott, nem pedig szeretett városában temetik el. A síremlék megvan ugyan (IV/5. szektor) de nem az eredeti helyén áll, az örök nyugalom csak a Zsigmond király út (ma Karadžičova ulica) szélesítésig tartott.