Valko István 21 éves korában adta életét magyar hazájáért. Vélhetően jelképes sírja a város köztemetőjében található.
1916. július 16-án a Rozsnyói Híradóban volt olvasható az alábbi hír:
Egy gyermekarcú ember halálának hírét hozta a posta, a aki előtt még egy hosszú élet állott, akinek hazajövetelét egy özvegy édes anya várta minden este. Most már nincs reménysége az édes anyának, hogy az „ezred dédelgetett kedvence” hazatérjen. Hősök jutalma: egyszerű fakereszt jutott neki is osztályrészül, az itthonmaradt hozzátartozóinak pedig a bánat nehéz érzése s egy kedves jó fiu emléke maradt hátra.
Ezredparancsnokságától, a mély gyászba borult édes anya a következő levelet kapta:
„Szatmárnémeti, 1916. julius 12. napján.
Mélységes gyászos szomorúsággal, szívettépő fájdalommal tudatom Nagyságos Asszonyommal, hogy ezredünk dédelgetett kedvence, kiváló katonája, vitéz harcosa, Valkó István egészségügyi hadapród, az ezüst vitézségi érem tulajdonosa, a becsület mezején, a hazáért hősi halált halt.
Az egész ezred, tisztek és közvitézek, szívet lelket eltöltő tehetetlen elkeseredéssel veszik körül a frissen hantolt sírt.
Feljebbvalói gyászolják a kötelességtudó, rettenthetetlen katonát, azt a férfit, kire a legválságosabb időkben is, mint egész férfire bizton számíthattunk. Hivatása, pályája a sebesültek és szenvedők gyógyítása, a fájdalom enyhítése volt, de finom lelke nem tudta nézni a szenvedőket úgy, hogy maga is ki ne vegye részét a szenvedésből. Az ezred története örök dicsőségként hirdeti az ő Krakau feletti hősi tettét, mikor a hordágy fakereteivel rohamozta és verte szét az ellent.
Az alantasai szívük teljes melegével ragaszkodtak hozzá, mert szívét adta nekik. A bajtársak, tiszttársak szeretetét az a számtalan, forró könny írhatná csak le, mely őt siratja, mely érte hull.
Korát meghaladó energiája, férfias rendíthetetlen kitartása, sziklaszilárd ellenállása, szeretetre méltó egyénisége, modora az ezred legértékesebb katonái közé avatták. És most egy átkos gránátszilánk nyomán mind-mind elvesztettük.
Nagyságos Asszonyomnak az ezred részvétét hozom. Hozom a tisztek, bajtársak, közvitézek igaz, őszinte könnyeit, meleg részvétét.
Jól tudom, hogy a szerető anyaszív számára örök fájdalmában nincs vigasz, de kell, hogy vigasztalja Nagyságodat az örök dicsőség, az a glóriás babér, mely hősi fiát örökkön övezi.
Az ezred meghajtja zászlaját nagy hőse előtt, szívünk szeretete őrzi sírját.
Fogadja Nagyságos Asszonyom, megkülömböztetett, kiváló nagyrabecsülésem és igaz tiszteletem kijelentését.”
Ilyen emlékkel a hősök örökké élnek! Te is élni fogsz Valkó Pista közöttünk örökké. Isten veled!