A Rozsnyói Híradó 1914. december 25-én megjelent számában olvashatjuk az alábbi tudósítást: “Timkó László halála. Szomorú az elmulás, de megváltás a halál, ha oly hosszu szenvedésnek végét jelenti, mint Timkó László helybeli kath. főgimnáziumi tanár esetében. Évek hosszú során át halódott testi és szellemi ereje, mígnem folyó hó 20-án megszabadult a kínszenvedéstől ez a jobb sorsra érdemes, szép tehetségű, 41 évet élt embertársunk. Mint tanár 12 évig működött nagy ambicióval, lelkiismeretesen, felsőbbségének teljes megelégedésére a pályáján, amelytől, sajnos, öt év előtt meg kellett válnia. A rozsnyói kath. egyházmegyének 19 év előtt lett áldozó papja. Hivatalos minőségében s mint ember is becsült és tisztelt alakja volt társadalmunknak. Ezt a tényt igazolta f. hó 22-én, a Kósa-Schopper kórház udvarán végbement temetése, ahol a barátok és tisztelők sokasága állta körül koporsóját kartársain és intézetének testületileg kivonult ifjúságán kívül. A gyász-szertartást Podraczky István dr. c. püspök, káptalani nagyprépost végezte fényes papi segédlettel. A szertartás keretébe gyönyörűen illeszkedett be a kispapok karéneke, ugyszintén az a szónoki erővel elmondott, mély gondolatokkal telt és kitünően megszerkesztett beszéd is, melyben Wahlner Géza hittanár a kartársak és jó barátok nevében bucsut vett a megboldogult tetemétől. A halálesetről a családon kívül a kath. főgimnázium tanári kara és ifjusága, valamint a roznyói egyházmegye adott ki gyászjelentést.”
Teste a bejárattól balra található egyháziakat rejtő közös sírboltban nyugszik.