Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye, a Felvidéki Magyar Értéktár kezelője
2022. augusztus 10.

Dr. Kiss Antal emlékoszlopa

Dr. Kiss Antal emlékoszlopa

A sétatatér közel két kilométer hosszúságban, két oldalt hárs-, gesztenye-, platán- és erdei lombos fákkal szegélyezve, hellyel-közzel pihenőhelyekkel ellátva, a Sajó fölött bástyaszerűen emelkedő terraszon fut végig és óriási E alakban húzódva, igen kellemes és üdítő sétáló helyet nyújt. Megalkotójának a városi és vidéki közönség a déli törésében elhelyezett emlékoszloppal rótta le köszönetét és háláját. A kőalapzaton elhelyezett és megkoszorúzott obeliszkszerű vasoszlop alsó részén e felírás olvasható:
Dr. Kiss Antalnak
E sétatér megalkotójának
hálás emlékűl
Rozsnyó és vidéke közönsége

Kiss Antal 1813-ban született Sátoraljaújhelyen. Ifjúkoráról nem találtunk adatot. Orvosi tanulmányait Bécsben végezte, ezek befejezéseként adta ki 1838-ban „a levegőnek az emberi egészségre gyakorolt káros hatásáról” írt 44 oldalas latin nyelvű disszertációját. Értekezését báró Barkóczy László székesfehérvári püspöknek ajánlotta. A püspök udvari orvosaként kezdte meg pályafutását Székesfehérvárott. 1846-ban már Rozsnyón él, ahol előbb gyakorló, majd városi és káptalani orvos. Tököly Gábor állítását, hogy főorvosa volt az 1848 szeptemberében szervezett rozsnyói honvédzászlóaljnak a szakirodalom nem támasztja alá: neve nem szerepel a Zétény-féle honvédorvosi listán.
Hogy 1846 augusztusában már Rozsnyón működik, alátámasztja a fentebb említett kassai/eperjesi vándorgyűlés résztvevőinek jegyzéke, melyben a 132. szám alatt Kiss Antal, mint rozsnyói gyakorló orvos szerepel. Fiatal kora ellenére két figyelemre méltó előadást is tartott – mindkettő bekerült a vándorgyűlésről szerkesztett Munkálatokba is. Az elsőt Kassán, 1846. augusztus 8-án tartotta az Orvossebész-szakosztály tagjai előtt. A kor sebészi „divatjáról”, a kancsalságtól kezdve a „kacsiba lábig” sok mindent, az izmot a csonthoz tapasztó ín átvágásával gyógyító „ínmetszésről” (tenotómiáról) mondta el véleményét – saját tapasztalatai alapján: „…több in- és izommetszést tettem a szemen, nyakon, karon, kezen és ennek ujjain, a ló- és kacsiba lábon…”. Annak ellenére, hogy már túl van a 13. „térdzsugor” miatti műtéten is – említi egy 1842-ben műtött esetét is –, óvatosságra és megfontoltságra inti kollégáit. A könnyű s nem nagyon fájdalmas ínmetszés ugyanis csak előkészület az „orthopädikus munkálkodáshoz”. A műtéti eredmény csak a „kényszerítő gépezet” és a „gymnasticus gyakorlatok” hosszú időn keresztüli alkalmazásával tartható fenn. Bizonyára e sikeres előadás is hozzájárult ahhoz, hogy a közben Eperjesre áttelepült vándorgyűlés, a Kassán maradt Katona Gejza Abaúj megyei tiszteletbeli főorvos helyére, a csak gyakorló orvos Kisst választja meg a szakosztályi ülés jegyzőjének. Az augusztus 14-én tartott „Az emberi holt test felnyitásának szükségéről” c. előadása oly sikert aratott, hogy nemcsak a Munkálatokba sorolták be, hanem felkérték őt, felolvasását ismételje meg az augusztus 16-i közös ülésen is. Mitől fontos és értékes ez az előadás? Doktorunk arról próbálta meggyőzni orvos és – főleg – nem orvos hallgatóit, hogy meg kell szüntetni azt a „káros előítéletet”, melynek alapján a gyászoló rokonság megakadályozza halottjuk felboncolását. A laikusokat két érvvel győzködi: a boncolással egyrészt elkerülhető a „tetszhalott” állapotban való eltemetés, másrészt felismerhető az ok és így megelőzhetővé válik a „családi” – mai fogalommal öröklődő, veleszületett – betegség ismétlődése. Kollégáit pedig arra figyelmezteti, hogy a boncoló orvos szerényebb, őszintébb és főleg vigyázóbb lesz, mint a tetembontást ignoráló orvostársa. Az 1841-től évente egyszer, az ország más-más szögletébe összehívott vándorgyűlés orvosokat és természetbúvárokat ültetett közös asztalhoz. Kiss Antal példája mutatja, hogy e két irány gyakran ugyanabban a személyben jelent meg. Doktorunk természetbúvár énjére fentebb már utaltunk (Rozsnyó meteorológiai „észlelési állomása” egyetlen munkatársa volt, valamint geológiai megfigyeléseket is folytatott). E kettős érdeklődésének másik példája az ásványvizek iránti vonzalma. 1854. február 17-én keltezett írása a „Magyar Sajtó” „Közgazdászat” c. rovatában jelent meg. Arra hívja fel a figyelmet, hogy „Gömör egyik legdrágább kincse”, az ajnácskői ásványvíz hatása bámulatos, „de a fürdőhelynek rendezetlensége a botrányig menő”. Elvégezte a víz vegybontását, kimutatva annak „jód, kén, vas, magnesia, mész és sziksó” tartalmát és ennek alapján a vizet a görvély, az idült bujasenyv és a fövénybaj gyógyítására tartja alkalmasnak. Sajtótörténeti szempontból fontos azon megjegyzése, miért e nem „szaktudományos” lapban kénytelen közzétenni vízelemzését: „…csapásnak érzem nemzeti irodalmunkra, hogy orvosi magyar folyóiratunk nem létezik; úgy örömmel üdvözöljük a kijövendő Magyarhoni természetbarát-ot, mellyel Nyitra előzi meg Pestet, hol természettudományi és földtani egyletek közlő orgánum nélkül bágyadnak”. Kiss doktornak nem ez volt az első vízelemzése. Már 1852-ben analizálta a rozsnyói püspökség tulajdonát képezõ, a Drázus jobb partján található rozsnyói fürdő vizét. Ez abból az ismertetésből derül ki, melyet doktorunk az 1867-es rimaszombati vándorgyűlés a városi fürdőt meglátogató tagjai számára tartott. (A kirándulás előtt viszont arról tartott előadást az Orvos-sebészi szakosztályban, hogy miért nehéz a vidéki sebész élete.) Szívesen látogatta a külföldi fürdőket is. „Nehány nevesebb csehországi fürdő, és a drezdai városi kórház” c. útijegyzetét a „Gyógyászat” c. szaklap tette közzé 1869-ben. Valószínűleg arról az útról van szó, melynek során Berlinben alkalma volt műtét közben látni a kor leghíresebb szemorvosát, Albrecht von Graefe-t. Graefe magán szemgyógyintézetébe nem a kíváncsiság vitte, hanem a tanulási vágy, hiszen jó maga is végzett szemműtéteteket – valószínűleg elsőként Gömörben. A szemészet története iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk e „töredéket”, hiszen pl. tartalmazza „a szürkehályog Graefe-féle vonalas kihúzásának” – valószínűleg első magyar nyelvű – szakszerű leírását is. Nincs terünk foglalkozni Kiss Antal közéleti szereplésével, sem a felvillantott gazdag publikációs tevékenység alaposabb elemzésével. Az elmondottakból is kitűnik azonban, hogy 1883. december 30-án egy nem mindennapi életpálya zárult le. Kiss Antal személye több figyelmet s talán egy emléktáblát is megérdemelne Rozsnyón.

Kategóriaszobor, emlékmű, emléktábla
TelepülésRozsnyó [Rožňava]
Besoroláshelyi
Létezéslétező
Állapot
GPS48.659624, 20.524707
Pontos helyszín, címa Csetneki utca jobb oldalán található parkosíott területen
Készítés időpontja1885
Készíttető neveRozsnyó és vidéke közönsége
LétrehozóGanz és társa Budapesten
Készítés céljának ismert okaemlékezetmegőrzés
FeliratDr. Kiss Antalnak / E sétatér megalkotójának / hálás emlékül. / Rozsnyó és vidéke közönsége. 1885.
Gondozását felügyeliismeretlen
Forrásinformációkhttp://mek.niif.hu/09500/09536/html/0008/8.html *** Kiss László, A jó palócok és tót atyafiak orvosai, Rozsnyó elfeledett természetbúvár doktora: Kiss Antal (1813–1883), Magyar Tudománytörténeti Intézet Budapest, 2015, 95-100. oldal (http://real.mtak.hu/25263/1/A_jo_palocok_u.pdf)
Rövid URL
ID33006
Módosítás dátuma2020. november 24.
rozsnyo-dr-kiss-antal-emlekoszlop (1)
rozsnyo-dr-kiss-antal-emlekoszlop (3)
rozsnyo-dr-kiss-antal-emlekoszlop (4)
rozsnyo-dr-kiss-antal-emlekoszlop (5)
rozsnyo-dr-kiss-antal-emlekoszlop (6)
rozsnyo-dr-kiss-antal-emlekoszlop (8)
rozsnyo-dr-kiss-antal-emlekoszlop (7)

Hibát talált?

Üzenőfal