A sétatatér közel két kilométer hosszúságban, két oldalt hárs-, gesztenye-, platán- és erdei lombos fákkal szegélyezve, hellyel-közzel pihenőhelyekkel ellátva, a Sajó fölött bástyaszerűen emelkedő terraszon fut végig és óriási E alakban húzódva, igen kellemes és üdítő sétáló helyet nyújt. Megalkotójának a városi és vidéki közönség a déli törésében elhelyezett emlékoszloppal rótta le köszönetét és háláját. A kőalapzaton elhelyezett és megkoszorúzott obeliszkszerű vasoszlop alsó részén e felírás olvasható:
Dr. Kiss Antalnak
E sétatér megalkotójának
hálás emlékűl
Rozsnyó és vidéke közönsége

Kiss Antal 1813-ban született Sátoraljaújhelyen. Ifjúkoráról nem találtunk adatot. Orvosi tanulmányait Bécsben végezte, ezek befejezéseként adta ki 1838-ban „a levegőnek az emberi egészségre gyakorolt káros hatásáról” írt 44 oldalas latin nyelvű disszertációját. Értekezését báró Barkóczy László székesfehérvári püspöknek ajánlotta. A püspök udvari orvosaként kezdte meg pályafutását Székesfehérvárott. 1846-ban már Rozsnyón él, ahol előbb gyakorló, majd városi és káptalani orvos. Tököly Gábor állítását, hogy főorvosa volt az 1848 szeptemberében szervezett rozsnyói honvédzászlóaljnak a szakirodalom nem támasztja alá: neve nem szerepel a Zétény-féle honvédorvosi listán.
Hogy 1846 augusztusában már Rozsnyón működik, alátámasztja a fentebb említett kassai/eperjesi vándorgyűlés résztvevőinek jegyzéke, melyben a 132. szám alatt Kiss Antal, mint rozsnyói gyakorló orvos szerepel. Fiatal kora ellenére két figyelemre méltó előadást is tartott – mindkettő bekerült a vándorgyűlésről szerkesztett Munkálatokba is. Az elsőt Kassán, 1846. augusztus 8-án tartotta az Orvossebész-szakosztály tagjai előtt. A kor sebészi „divatjáról”, a kancsalságtól kezdve a „kacsiba lábig” sok mindent, az izmot a csonthoz tapasztó ín átvágásával gyógyító „ínmetszésről” (tenotómiáról) mondta el véleményét – saját tapasztalatai alapján: „…több in- és izommetszést tettem a szemen, nyakon, karon, kezen és ennek ujjain, a ló- és kacsiba lábon…”. Annak ellenére, hogy már túl van a 13. „térdzsugor” miatti műtéten is – említi egy 1842-ben műtött esetét is –, óvatosságra és megfontoltságra inti kollégáit. A könnyű s nem nagyon fájdalmas ínmetszés ugyanis csak előkészület az „orthopädikus munkálkodáshoz”. A műtéti eredmény csak a „kényszerítő gépezet” és a „gymnasticus gyakorlatok” hosszú időn keresztüli alkalmazásával tartható fenn. Bizonyára e sikeres előadás is hozzájárult ahhoz, hogy a közben Eperjesre áttelepült vándorgyűlés, a Kassán maradt Katona Gejza Abaúj megyei tiszteletbeli főorvos helyére, a csak gyakorló orvos Kisst választja meg a szakosztályi ülés jegyzőjének. Az augusztus 14-én tartott „Az emberi holt test felnyitásának szükségéről” c. előadása oly sikert aratott, hogy nemcsak a Munkálatokba sorolták be, hanem felkérték őt, felolvasását ismételje meg az augusztus 16-i közös ülésen is. Mitől fontos és értékes ez az előadás? Doktorunk arról próbálta meggyőzni orvos és – főleg – nem orvos hallgatóit, hogy meg kell szüntetni azt a „káros előítéletet”, melynek alapján a gyászoló rokonság megakadályozza halottjuk felboncolását. A laikusokat két érvvel győzködi: a boncolással egyrészt elkerülhető a „tetszhalott” állapotban való eltemetés, másrészt felismerhető az ok és így megelőzhetővé válik a „családi” – mai fogalommal öröklődő, veleszületett – betegség ismétlődése. Kollégáit pedig arra figyelmezteti, hogy a boncoló orvos szerényebb, őszintébb és főleg vigyázóbb lesz, mint a tetembontást ignoráló orvostársa. Az 1841-től évente egyszer, az ország más-más szögletébe összehívott vándorgyűlés orvosokat és természetbúvárokat ültetett közös asztalhoz. Kiss Antal példája mutatja, hogy e két irány gyakran ugyanabban a személyben jelent meg. Doktorunk természetbúvár énjére fentebb már utaltunk (Rozsnyó meteorológiai „észlelési állomása” egyetlen munkatársa volt, valamint geológiai megfigyeléseket is folytatott). E kettős érdeklődésének másik példája az ásványvizek iránti vonzalma. 1854. február 17-én keltezett írása a „Magyar Sajtó” „Közgazdászat” c. rovatában jelent meg. Arra hívja fel a figyelmet, hogy „Gömör egyik legdrágább kincse”, az ajnácskői ásványvíz hatása bámulatos, „de a fürdőhelynek rendezetlensége a botrányig menő”. Elvégezte a víz vegybontását, kimutatva annak „jód, kén, vas, magnesia, mész és sziksó” tartalmát és ennek alapján a vizet a görvély, az idült bujasenyv és a fövénybaj gyógyítására tartja alkalmasnak. Sajtótörténeti szempontból fontos azon megjegyzése, miért e nem „szaktudományos” lapban kénytelen közzétenni vízelemzését: „…csapásnak érzem nemzeti irodalmunkra, hogy orvosi magyar folyóiratunk nem létezik; úgy örömmel üdvözöljük a kijövendő Magyarhoni természetbarát-ot, mellyel Nyitra előzi meg Pestet, hol természettudományi és földtani egyletek közlő orgánum nélkül bágyadnak”. Kiss doktornak nem ez volt az első vízelemzése. Már 1852-ben analizálta a rozsnyói püspökség tulajdonát képezõ, a Drázus jobb partján található rozsnyói fürdő vizét. Ez abból az ismertetésből derül ki, melyet doktorunk az 1867-es rimaszombati vándorgyűlés a városi fürdőt meglátogató tagjai számára tartott. (A kirándulás előtt viszont arról tartott előadást az Orvos-sebészi szakosztályban, hogy miért nehéz a vidéki sebész élete.) Szívesen látogatta a külföldi fürdőket is. „Nehány nevesebb csehországi fürdő, és a drezdai városi kórház” c. útijegyzetét a „Gyógyászat” c. szaklap tette közzé 1869-ben. Valószínűleg arról az útról van szó, melynek során Berlinben alkalma volt műtét közben látni a kor leghíresebb szemorvosát, Albrecht von Graefe-t. Graefe magán szemgyógyintézetébe nem a kíváncsiság vitte, hanem a tanulási vágy, hiszen jó maga is végzett szemműtéteteket – valószínűleg elsőként Gömörben. A szemészet története iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk e „töredéket”, hiszen pl. tartalmazza „a szürkehályog Graefe-féle vonalas kihúzásának” – valószínűleg első magyar nyelvű – szakszerű leírását is. Nincs terünk foglalkozni Kiss Antal közéleti szereplésével, sem a felvillantott gazdag publikációs tevékenység alaposabb elemzésével. Az elmondottakból is kitűnik azonban, hogy 1883. december 30-án egy nem mindennapi életpálya zárult le. Kiss Antal személye több figyelmet s talán egy emléktáblát is megérdemelne Rozsnyón.