A katolikus plébániaház a Fő tér nyugati térfalában, zárt sorú beépítésben álló magja a 15. század elején épült fel gótikus stílusban. Az egy emeletes, nyereg tetős, cseréppel fedett sarokházat később nyugati irányban, a plébániatemplom irányában bővítették. E részben reneszánsz boltozatot találunk. Az épület 1782-ben későbarokk-klasszicista külsőt kapott. (Minden bizonnyal az ugyanekkor a ferences kolostoron dolgozó, ott ehhez hasonló elemeket építő mesterek működtek itt is.)
A plébániát azonban egyértelműen a nívós, barokk kori falfestményei teszik az egész Fő tér legreprezentatívabb házává. Az emelet ablakok közötti részein barokk figurális festmény látható a 18. század második feléből. A három felület közül a jobb szélső Szűz Máriát ábrázolja, a középső torzó (valószínűleg Szent Mihály arkangyal), a bal oldalon pedig Krisztus látszik az irgalmas szamaritánussal.
Az épületen belül figyelemre méltó a klasszicista vaskorlát a lépcsőknél, valamint a vasrács díszítésének megoldása.