Terray Gyula (Vizesrét, Gömör megye, 1844. november 16. – Rozsnyó, 1925. augusztus 15.) evangélikus főesperes, lelkész.
Az Evangélikus családi lap 1911. július 16-án megjelent számában az alábbiakat olvashatjuk Terray Gyuláról:
„Mint már a múlt számunkban is jeleztük, Terray Gyulát a király udvari tanácsossá nevezte ki, kinek életrajzi adatait a következőkben ismertetjük:
Terrey Gyula 1844. évi november 16-án Vizesréten (Gömör megye) Terray Pál Koburg herceg uradalmi erdőmester és Korosiánszky Emília nemes szülőktől származott. Gimnáziumi tanfolyamát Rimaszombatban, Késmárkon, Rozsnyón, a theologiát pedig Budapesten az egyesült prot. theol. akad. és némethoni Tiibingában végezte.
Nyilvános működését 1864. évben a nógrádmegyei Szécsényben, a Pulszky-család székhelyén kezdte. Lelkésszé 1866- év február 13-án Máday Károly püspök szentelte fel. Nyíregyházán másfél évig volt káplán. Hűséges működése jutalmául a még csak 22 éves káplánt az egyházkerület korengedéllyel jutalmazta és a gömöri Nandráson rendes lelkésszé megválasztatni engedte.
1870. év febr. havában rimaszombati tanár lett. Tanári oklevelet 1872 július 16-án Iglón szerzett.
1873. év kezdetén Salgótarján első lelkésze lett, ott az egyházat szervezte s ezen bevégzett munkája után a hegyaljai egyházmegyébe kebelezett sajóarnóti lelkésszé választatott, hol a züllésnek indult ősi, artikuláris egyházat, rövid négy év leforgása alatt nemcsak hogy romjaiból teljesen kiemelte, hanem a tót nyelvű egyházból teljesen magyar egyházat alapított. Itteni működéséért az 1879. évi egyházkerületi közgyűlésen nyilvános elismerésben részesült.
1878. év őszén, a gömöri egyházmegyébe kebelezett Süvete hívta meg lelkészévé. Ezen egyházban 12 évet töltött. E12 év alatt az egyházi épületeket teljesen megújította, lelkészi nyugdíj-alapot, óvoda-alapot, temetkezési egyletet, orgona-alapot és népkönyvtárt létesített, az elaggott tanító helyett 8 éven át az iskolát vezette s díjtalanul tanított. Ezen munkája bevezetése volt azon oly korán nem reménylett sikerének, amellyel ezt azt egyházat is megmagyarosította.
Süvetei lelkészkedése alatt több kitüntetés érte. Egyházmegyéjében főjegyzői tisztséget viselt. 1885 december 5-én főesperessé választatott. 1887. év folytán egyházkerületi számvevőnek, törvényszéki bírónak és egyházkerületi nyugdíjintézeti választmányi tagnak választatott. Czékus István püspöknek 1890. év február 6-án történt elhúnyta után, az egyházkerület tekintélyes része által püspökjelöltnek lett felléptetve.
Évek óta vármegye bizottsági, később állandó választmányi tag lett, nemkülönben a kövi-i választókerületben a képviselőválasztások alkalmával három ízben választási elnökséggel lett megtisztelve.
Főesperesi működését hármas irány jellemzi. A vezetésére bízott tiszakerületi legnagyobb esperesség egyházainak s magának az egyházmegyének vagyoni állapotát, segítőtársaival, kitartó következetességgel és szigorral rendben tartja. A tanügyre kiváló gondot fordít. A magyar nyelvnek tanítását és a hazai szellem terjesztését szigorúan ellenőrzi, az egyházmegyét pedig határozott magyar nemzeti, alkut nem ismerő, de azért nem erőszakos irányban és nagy haladást tanúsító eredménnyel kormányozza. A megboldogult Czékus püspök megelégedésének vele szemben eddig szokatlan módon azzal adott kifejezést, hogy a Brassóban 1889-ik évben tartott egyházkerületi közgyűlésén püspöki jelentésében, esperessége egyházaiban és iskoláiban tapasztalt rend és előhaladás felett jegyzőkönyvi köszönetet szavazott.
Főesperessé történt megválasztatása alkalmával 200 korona adományával alapját vetette meg az „egyházmegyei domestika“-nak, melyet azóta különböző forrásokból 6700 koronára növelt. Tízéves főesperesi jubileumát pedig azzal ünnepelte meg, hogy elnöktársával, Szent-Iványi Árpáddal, 400 K adományukkal a „gömöri internátus“ címen olyan alapot létesített, melynek feladata, a rozsnyói kerületi polgári leányiskola internátusában nevelt gömöri lelkészek leányait segélyezni s amely alapot eddig 7000 koronára gyarapítóit.
Rozsnyói lelkészi működését azzal tette emlékezetessé, hogy az egyház kebelében a Czékus István püspök által kezdeményezett leányiskolát és árvaházat szervezte s mondhatni, mindkettőnek tulajdonképen második megalapítója lett. Az egyházban a másodlelkészi állást, az egyház megterheltetése nélkül és a diakonissza intézményt megalkotta. Továbbá az anyaegyháznak anyagi megerősítése mellett, a leányegyházak részére, melyek mindenikét adóssággal megterhelten vett át, a hívek megadóztatása nélkül, húszezer koronát meghaladó alaptőkét gyűjtött. Különböző intézményeknél, szerény jövedelméből ezer koronás alapítványt tett, a polgári leányiskolában tizenkétezer koronát képviselő ösztöndíj-alapokat s 2400 korona összeggel, különböző forrásokból, diakonissza alapot gyűjtött.
Püspökhelyettesi minőségben már több ízben ténylegesen működött s az alkotmány értelmében évek óta állandóan püspökhelyettesi tisztséget tölt be. Az egyházkerület pénzügyi bizottságának egyházi elnöke s a legfőbb, vagyis az egyetemes törvényszék bírája.
Irodalmű működése is jelentékeny, amennyiben több közleménye látott napvilágot a lapokban és sok egyházi beszéde került sajtó alá. Ezek között kiváló azon beszéde, mellyel Thököly Imre fejedelmet püspökhelyettesi minőségben Késmárkon eltemette.
Huszonötéves főesperesi tisztségét most betöltvén, kiváló érdemei méltatásául az egyházmegye elhatározta, miszerint szolgálatait továbbra is igénybe veszi és főesperesi jubileumát megtartja, nevére lelkésztársai és az egyházmegye külön-külön alapítványokat fog tenni.
Méltán érte tehát az érdemekben oly gazdag férfiút a legfelsőbb helyről jött királyi kitüntetés, mely az ő lankadatlan munkásságának s érdemeinek betetőzője volt.
Mindannyian tudjuk azt, hogy e magas kitüntetésre, melyben eleddig prot. lelkész, sem főesperes nem részesült, teljes mértékben rászolgált, adja a kegyelem Istene, hogy e jól megérdemelt kitüntetést jó erőben, egészségben és vidám szívvel még sokáig zavartalanul élvezze, mint működésének legszebb jutalmát: a hálás elismerést.“
Terray Gyula 1925. augusztus 15-én, életének 80. évében adta vissza lelkét Teremtőjének. Jó állapotúnak nem nevezhető sírja a rozsnyói köztemetőben található.

Munkái:
Gyász beszéd, melyet Erzsébet magyar királynő 1898. szept. 17. temetése napján elmondott. Rozsnyó.
Emléklapok Kossuth Lajos születése 100-ik évfordulója alkalmából Rozsnyón 1902. szept. 20. és 21. tartott emlékünnepélyről. U. ott, 1902. (Réz Lászlóval).