Rozsnyón 2002-ig semmi sem emlékeztetett arra, hogy a városban valamikor zsidók éltek. A városvezetés az 1970-es években még a zsidó temetőt is felszámolta, s az eredetileg onnan elszállított síremlékeknek is fokozatosan nyoma veszett. A városban többszöri próbálkozás után csak 2002-ben sikerült elérni, hogy egy fémből öntött kisméretű kétnyelvű emléktáblát helyezzenek el a rozsnyói holokauszt áldozatainak emlékére a városháza falán. A rozsnyói holokauszt-emléktábla elkészítésében nagy része volt az innen elszármazott Lebovits Istvánnak: …Lebovits István (Rozsnyó 1922. október 10.) Lebovits Mendel, harminckétéves rozsnyói hitközségi kántor és Dicker Fanny huszonhétéves háztartásbeli első gyermekeként látta meg a napvilágot. (…) az USA-ban telepedett le és külkereskedelemmel foglalkozott. Üzleti kapcsolatai révén gyakran és szívesen jár vissza Rozsnyóra. Szomorúan tapasztalta, hogy Molnár Béla és Lucsko Lajos városvezetők működése idején eltűnt minden zsidó kultúrtörténeti emlék. Emiatt is az 1960-as években kezdeményezője és támogatója a holocaust rozsnyói mártírjainak emlékét idéző emlékmű felépítésének. A többszöri ígérgetések után javaslatáról lassan megfeledkeztek. 2002-ben újból felajánlotta a segítséget és néhány helybéli lakos közreműködésével a több mint négyszáz rozsnyói holokauszt-áldozatnak ötvennyolc év után emléktáblát sikerült felállítania az ódon városháza falán.