A környéken kitermelhető ásványkincsek kulcsszerepet játszottak mind a város alapításában, mind pedig annak középkori felemelkedésében. Amint az számos más, felvidéki bányavárosban (pl. Selmecen) is tapasztalható, a bányajáratok közvetlenül a település alatt is húzódnak. Rozsnyó főtere alatt is ma már nehezen felderíthető pince- és bányavágat-rendszer húzódik. Ebbe egykor több, középkori ház pincéjéből volt lejárat, így pl. a városháza, és az egykori Bányászati Kamara épülete alatt is.
Az \”L\” alaprajzú, egy emeletes, nyereg tetős, reneszánsz stílusban épült, 17. századi sarokház falait jellegzetes, igen masszív pillérek sora erősíti. Az épület alatt terjedelmes pincék találhatók, földalatti folyosókkal összekötve az egykori Főtér alatti aknákkal és alagutakkal.
II. Rákóczi Ferenc bizonyíthatóan 1706. november 26-tól 1707. február 5-ig itt lakott, innen intézte az ország ügyeit. Itt fogta az akkori rendkívüli hideg tél, amely egyébként a Rozsnyóra meghirdetett országgyűlést is meghiúsította. Rákóczi számos külföldi uralkodónak innen címezte diplomáciai levelezését, innen osztotta hadiparancsait, itt találkozott a közelebbi megyék küldötteivel. Bár tárgyi bizonyítéka nincs és egyéb források sem igazolják, a legenda úgy tartja, pénzverdéje is itt, a bányakamara pincéjében működött. Itt verték a rézből készült libertásokat, a szabadságharc pénzét.
Az épület tömege ma is az eredeti, de a homlokzatok képét a 19-20. századi átalakítások, nyílászárócserék részben megváltoztatták. Ma földszintjén üzletek működnek.