A székvárosunk török kézre kerülése nyomán Nagyszombat városába kényszerült esztergomi érsekek természetesen az új magyar fővárosban, a Bécshez és a kormányhivatalokhoz közeli Pozsonyban is rezidenciát építettek ki.
A mai palota telkét a 16-17. század fordulóján Forgách Ferenc érsek vásárolta meg és – feltételezések szerint – épp a mai palota helyén, létrehozta a később méltán híressé vált Pozsonyi Kertet, az ország legelső, tudományosan is leírt arborétumát.
Valószínűleg 1614-től már itt lehetett az érseki székhely is. Lippai György érsek 1642-66. között új, késő reneszánsz palotát építtetett ide és fejlesztette a kertet is. Lippai György közbenjárására Pozsonyba került öccse János is, aki a kert vezetője lett. Itt a kert és a kertészet életcéljává vált. A gyakorlati kertészkedés mellett a szakma tudományos, elméleti kérdéseivel is foglalkozott korának megfelelő, sőt sok esetben azokat messze túlhaladó szinten. Ismerte a keleti, görög és a római gazdasági írók műveit, de korának szakmai irodalmát is. Az utóbbiak Nyugat-európai – többnyire latin nyelvű szakmunkák voltak, melyek elsősorban botanikai, illetve kertészeti és gyógyászati leírásokat tartalmaztak. 1761-65. között Barkóczy érsek utasítására a palotát Franz Anton Hillebrand építész tervei alapján késői barokk stílusban átépítették és bővítették, kialakítva mai képének legfőbb jellemzőit.
A három szintes, barokk palota szabályos, szögletes „C” alaprajzú épület. Leghangsúlyosabb része a tengelyben elhelyezett, rizalittal és magas manzárd tetővel is kiemelt középső rész, ahol a főbejárat is nyílik.
A 20. század második felében zajlott műemléki felújítással jócskán vesztett díszeiből az épület. A tőle keletre elhelyezkedő, azzal egykor szerves vizuális egységet alkotó zöldterületből a szocializmus idején Szabadság tér néven tragikus betondzsungelt építettek ki. A palotától északra a parkban egy – szintén kétes építészeti értékű – modern irodaépületet emeltek.
Ma a palotában a Szlovák Köztársaság Kormányának hivatala működik, így az nem látogatható.
Lippai János gyakorlati kertészkedés mellett a szakma tudományos, elméleti kérdéseivel is foglalkozott, sok esetben korát messze túlhaladó szinten. Ismerte a keleti, görög és római gazdasági írók műveit, de korának szakmai irodalmát is. Jól látta a korszerűtlen gazdálkodás hátrányait. Ezért tartotta szükségesnek tapasztalatai alapján olyan gazdasági leíró munkák megírását, amelyek a modernebb, célszerűbb gazdálkodást segíthették.

A Posoni kert
Három kötetet foglal magában, ezzel a teljes növénytermesztési spektrumot lefedi.
Az első kötet Virágos kert címmel jelent meg 1664-ben, a második kötet a Veteményes kert szintén 1664-ből, a harmadik pedig a Gyümölcsös kert, ami Bécsben jelent meg 1667-ben.
Ezekben a kötetekben a pozsonyi érseki kert növényeit és az azokhoz kapcsolódó gyakorlati, termesztési munkálatokat írta le saját tapasztalatai alapján, fűszerezve azokat megjegyzéseivel, elemzéseivel.
A régies nyelvezet szépségein túl számos, ma is mindenki számára hasznos tudnivalókkal gazdagodhatunk, ha elolvassuk a köteteket.

Virágos kert
A Virágos kert című kötetben korhű képet kapunk a XVII. század díszkertjeinek beosztásáról és azok fenntartásáról, amelyet ábrákkal is jól szemléltetett. A kertben csaknem 150 dísznövényfajt ápoltak, gondoztak. Ezeket termesztési hasonlóságuk alapján csoportosítva mutatta be, részletesen leírva az egyes munkafolyamatokat.

Veteményes kert
Ebben a kötetben a zöldségtermesztés tudnivalóit ismerhetjük meg. Külön fejezetben foglalkozott a kertészeti magvetés és a hold változásainak összefüggéseivel. A magvetésen túl ismertette valamennyi zöldségfélének a gyakorlati munkáit. Hazánkban elsőként sorolta fel “Az vetemények ellenségei ellen való orvosságok” módját, és ezzel megvetette a kertészeti növényvédelem alapjait. Ezen kívül olvashatunk a kötetben a tartósítás kérdéseiről, és a gyógynövényekkel kapcsolatos tudnivalókról is. .

Gyümölcsös kert
Művének utolsó része, a Gyümölcsöskert már csak halála után jelent meg, unokaöccsének ifj. Lippai Györgynek segítségével, 1667-ben, Bécsben. E kötetben a gyümölcsös és faiskolák munkáit írta le.
A kötetből megismerhetjük a fák vegetatív szaporítási lehetőségeit, a különböző oltási módokat. Részletes felsorolást adott az egyes gyümölcsfajok fajtáiról, közöttük a hazai fajtákról is. Így megkülönböztetett 4 köszméte, 3 ribizli, 4 kajszi, 6 barack, 10 szilva, 23 alma, 26 körte, 4 meggy és 6 cseresznyefajtát. Ezzel megteremtette az első magyar fajtaismerettant. Fajtaleírásai saját megfigyelésének eredményei. Ezen túlmenően ismertette minden gyümölcsfaj termesztésének és felhasználásának módját és lehetőségét is.. Kitért a növényvédelemre, az érett gyümölcsök tárolására és feldolgozásukra.

A szerzőről
Lippai János Pozsonyban született 1606 november 1-jén. A pozsonyi, majd a bécsi iskolákban tanult, 1624-ben belépett a jezsuita rendbe. Jeles filológiai ismeretei lehetővé tették, hogy a grázi és a bécsi egyetemen keleti nyelveket adjon elő. 1643-ban tért vissza Magyarországra. Először a győri kollégiumot igazgatta, majd a trencséni rendházat vezette.
Legidősebb bátyja Lippai György 24 évig esztergomi érsek, korának kiemelkedő személyisége volt, megalapította a nagyszombati egyetem jogi fakultását, nevéhez fűződik a XVI. század második felében létesített pozsonyi érseki kert továbbfejlesztése, átalakítása, amely szépségével, növényeinek gazdagságával európai hírnévre tett szert.
Lippai szerint a kert “a földön tálált csillagos ég”, ami “új életet ad, erőt nyújt, bút, bánatot kerget”.