Genersich Sámuel (1768–1844) – orvos, botanikus 1768. február 15-én született Késmárkon, Genersich Keresztély kereskedő és Rojkó Zsuzsanna gyermekeként. Két bátyjához hasonlóan, akik később szintén tudományos pályára léptek, először a késmárki evangélikus líceumot végezte el, majd Bécsbe ment tanulni. Itt kapta meg 1791-ben orvosi oklevelét. Orvosi működését szülővárosában kezdte, később Lőcsére költözött. Fabriczy Johannát vette feleségül, 5 gyermekük született. Fiatal kora óta érdeklődött a botanika iránt, nagy növénygyűjteménye volt. A Helytartótanács felhívást tett közzé, melyben a botanikusokat arra szólította fel, hogy a környékükön fellelhető növényeket gyűjtsék össze, és a pontos lelőhely megjelölésével küldjék Budára. A több évig tartó gyűjtőmunka fő művének, A szepességi flóra jegyzékének alapjául szolgált. A latin nyelvű füzetben 950 növényt sorol fel. Néhány évvel később 8 oldalas kiegészítést tett közzé korábbi művéhez, ebben 588 növényt írt le. Magyarországon elsőként alkalmazta Linné rendszerét. Harmadik botanikai művét már nem tudta befejezni, ez kéziratban maradt fenn. Több új növényt felfedezett, és róla is 2 növényt neveztek el (Draba Genersichii, Centaurea Genersichii). Botanikai munkássága mellett állatgyógyászattal kapcsolatos művet is adott ki, mellyel az akkoriban nagyon veszélyes marhavész terjedésének megakadályozásához kívánt segítséget nyújtani. 1806-ban a regensburgi Botanikai Társaság tiszteletbeli tagjává választották, majd 1830-ban a pesti orvosi karon is hasonló megtiszteltetésben részesült. 1844. szeptember 2-án hunyt el Lőcsén.
Genersich Sámuel sírját évekig tartó keresés után a leszármazottai találták meg a lőcsei temetőben, az 1871-ben homokkőből készült sírkövet az utolsó pillanatban vették ki a földből 2010 tavaszán. A sírkövön egy budapesti restaurátorműhelyben állagmegőrzést végeztek, majd a lőcsei evangélikus templomba került. A sírkő helyére ugyancsak 2010-ben az eredeti sírkőnek gránitból készült másolata került.

Főbb munkái:
– Genersich Sámuel: Florae Scepusiensis Elenchus, seu Enumeratio plantarum in Comitatu Hungariae Scepusiensi, eumque percurrentibus montibus Carpathicis sponte crescentium. Lőcse, 1798.
– Genersich Sámuel: Catalogus plantarum rariorum Scepusii, anno 1801 in autumno, in usum amicorum suorum conscriptus. Lőcse, 1801.
– Genersich Sámuel: Belehrung für das Publikum der königl. Freistadt Leutschau in Hinsicht der hier sich geäusserten und der in der umliegenden Gegend von allen Seiten sich äussernden Rindviehseuche. Lőcse, 1829.